Mert TRIATLONOZNI jó

Még lógok egy triatlonos beszámoló közvetítésével, amit a múlt héten kaptam meg Kacsótól. Emlékszünk még a két hargitai bóklászónkra, akik a triatlonra készültek?  Olvassátok érdeklődéssel Kacsó beszámolóját.

A megmérettetés előtt két nappal kaptunk egy olyan infót, miszerint az ország legnehezebb extrém triatlonjára neveztünk és amire csak igen combos figurák jelentkeznek. Ettől biza pici gyomoridegünk lett...

Miről is van szó?

Szent Anna Tó Exterra Triatlon

Távok: - egyéni: 900 m úszás - 23km biciklizés - 6.2 km szaladás

- staféta: 900 m úszás - 33 km biciklizés - 10 km szaladás (a versenyzők próbánként váltják egymást)

Online regisztráltunk, ugyanígy történt a benevezési összeg kifizetése is, amiért cserébe kaptuk a KIT-et (személyre szabott póló, energiaital, diploma, rajtszám tartó öv és az azonosításra szolgáló chip, meg néhány kisebb dolog). Ezt már péntek este átvettük, így a verseny előtt nem kellett sorban állni. A mezőnyt elnézve mindenki bokától tokáig profi szerkóban és csillagászati áru bringákkal rendelkezett, nyoma sem volt a verseny honlapján írtaknak, miszerint 90 százaléka a benevezőknek amatőr.

Így álltunk a rajthoz, jobban mondva Luki és az én váltótársam Ági. A start után néhol pankrációra hasonlító mozdulatokkal próbáltak előre haladni, a 300 úszó között. Ági jött ki hamarabb a 900 méter után és adta át a chipet bringásunknak, akit a verseny reggelén ismertünk meg. Nemsokára érkezett Luki is a Parc Fermé-be, ahonnan elvette a bringát és nekifogott a tekerésnek. Így maradtunk Ágival és Bettikével (Ági barátnője) a tó partján és vártuk, hogy váltótársunk visszaérjen. Először Luki érkezett bringával, hisz neki 10 km-el kevesebb volt a táv, gyors átöltözés után el is kezdte a 6.2 km-es szaladást.

Jovi becenévre hallgató bringásunk nem akart érkezni. Félelmünk beigazolódott,  defektet kapott. Pontosabban lefordult a felniről a gumi és megszökött belőle a levegő. Rengetegen elmentek mellette, de senki nem adott pumpát. Végül Miklós Edit állt meg segíteni és adott pumpát. Közben Luki érkezett meg a futásból, a táv első részét KO-nak nevezte. Az Edittől kapott pumpával sikerült Jovinak is tovább mennie és behoznia a ''stafétát''.

Most következhettem én, szétlazított combokkal, 3 órás melegítés után, nagy elánnal indultam neki a 10 km-nek. A kürtőből még ki sem értem, elkezdődött a combjaim besavasodása. A velem egy időben rajtolókat egyetemben én is visszavettem a tempót. Barátok biztatására aztán megint futásba kezdtem és a kürtő utáni rész, már teljesen pozitív volt. Az utolsó 3 kilómétert nagyon meghúztam, kezdtem utolérni versenyzőket és ez plusz motivációt adott. Az időm 58 perc 12 másodperc lett, amit a helyszíni szakik  is jónak tartanak első triatlonon. A célt jelző óriás Isostar hurka alatt átfutni olyan élményt volt, amit nehéz megfogalmazni. Úgy gondolom, hogy az első, de nem az utolsó triatlonom, triatlonunk volt.

A fiúk megérdemelnek egy vállveregetést a nem hétköznapi teljesítményért. Ha összefutok velük, akkor egy sörre mindenképp hívjátok meg. :)