Szentegyháza: fa bicikli 1940-ből

Tegnap Szentegyházán a választások utáni RMDSZ-es lista körül kialakult mizériában kutakodtunk kollégáimmal, amikor a helyzet úgy hozta, hogy a Tanulók Házába keveredtem. Egész pontosan a múzeum részébe.

Ott pillantottam meg ezt a nem mindennapi csodát. Nem volt időm tüzetesen megvizsgálni csak gyorsan készítettem pár képet róla. Annyit azért sikerült megtudnom, hogy a bicikli 1940 környékén készült, hétköznapi használatra. Nagyjából húsz éve egy  kiruly sarki bácsika ajándékozta a múzeumnak, az akkor még működő kerékpárt.  A meghajtás a mai láncos megoldás elődje volt, a fogaskerekek fogát szegecsek helyettesítették. Időközben a gyerekek kíváncsisága felemésztette a meghajtás néhány alkatrészét, így ma már „csak” szemléltetésre alkalmas a nem mindennapi járgány. Érdemes megfigyelni az ülés rugózásának kialakítását és az első villa lengéscsillapítását. A technológiát később a Cannondale fejlesztette tovább :). Feltételezem környékbeli mester keze munkáját dicsérik a frappáns megoldások. Jó érzés, hogy nem mindennapi a biciklis múltunk.

Mitică, a biciklisek legjobb barátja

Kimondottan hűvös tavaszi este van, 11 óra körül, hazafelé indulok a városból. Valami zörög a bringámon hátul, hát megállok a rendőrséggel szemben, hogy megnézzem, mi a baj. Nézem, nézem, nem találom, hát egyszer csak megjelenik mellettem egy bazinagy termetű rendőr, mindnyájunk Miticája. Ez az ember legenda itt Udvarhelyen, még én is meghatódom a megtiszteltetéstől, hogy miattam kiszállt a jó meleg autójából. Mert idekint igencsak hideg van, jó hosszú idén a tél.

Mitică csak nézi-nézi a bringát, és hallgat. Én is hallgatok, és piszkálom tovább a csomagtartó környékét. "Nem jó ez a lámpa"- böki ki hamarosan, és mutat az első villogómra. Miért nem jó, kérdem. Hát mert nem dinamós. És miért kellene dinamós legyen? Mert dinamós kell legyen, az a szabvány. Ez egy unióban "omologált" lámpa, mondom neki, ha a szakemberek azt mondják, hogy az jó, ki vagyok én, hogy ellentmondjak nekik? De értsem meg, hogy nem jó, mert nem dinamós. Mi van, ha kifogy belőle az elem? Van még hozzá tizenhat tartalék elemem, veszem elő a fotós táskámból a négy szett ceruzaaksit, ugyanazzal működik a lámpa is, mint a fényképezőgépem. Miti nem hagyja magát: az a legnagyobb baj, hogy nem látszik ennek a lámpának a fénye.

Jöjjön, nézzük meg, biztos nem látszik? Nem akar jönni. Odébb megyek tíz méterrel, biztatom, hogy jöjjön oda. Nem akar. Tudja ő, hogy miért nem akar, a lámpa villogása veri ki az ember szemét. Bizonyára nem a világ legerősebb lámpája a Cateye Uno, de villogni azt tud rendesen. Mondom a főnöknek, ha nem jön oda, akkor ne állítsa, hogy nem látszik. Odajön. Nézi. Hát most látszik, de az előbb biza nem látszott. Mert ő követett engem attól a pillanattól kezdve, ahogy megjelentem a képben. Már a körforgalomba való behajtás előtt elkezdett követni, és látta, hogy nem látszom rendesen. Azaz háromszáz méterről észrevett, és azt állítja, hogy nem látszom. Ezt már nem ő mondja, hanem én. Ő csak néz, és másra tereli a szót. Kitalálja, hogy ezzel a biciklivel el fognak ütni előbb vagy utóbb, mert túl alacsonyan van. És akkor nem ő lesz a hibás, mert ő megmondta.

Pár hete ismét találkoztam vele. Tekerek kegyetlenül befelé a Bethlen utcán, mert épp zöldem van, hát egyszer lelép valaki a járdáról elém. Nyomok egy nagy féket, megállok egy méterre tőle. Mitică az, visszahőköl a járdára. Mondom neki, hogy "Poftiți, poftiți!" intve a kezemmel, hogy nyugodtan menjen át, ha már egyszer megálltam. Néz ki nagy fejéből, majd kitalál valami zseniálisat: "Hai-hai, circulă, că te calcă vreo mașină!" Azaz húzzak én, mielőtt elütne egy autó.

Lopják a bicómat!

Hollandiában egyszer ellopták a biciklijeinket, a kollégium folyosójáról. De mi is úgy vettük, hogy tudtuk, hogy lopottak. Itthon a lépcsőházból vagy a kocsma előtt lopnak leggyakrabban bringát. Lopottbringa-sztori.

Hollandiai tartózkodásom alatt egyszer ellopták a biciklijeinket – a barátnőmnél voltam a koleszban, kocsmázás után éjszaka a bringákat felvittük lifttel az emeletre, betoltuk a tartóba. S még lett volna egy fontos pillanat, de azt kihagytuk. Le kellett volna zárni. Igen, ott is. A folyosó végén buli volt, de mi abba már nem kapcsolódtunk bele, aludtunk inkább, reggel utunk volt. Bicajjal.

Reggel kétségbeesve jött be a folyosóról a barátnőm. „Zoli, ellopták a bicajokat!” Hát igen… Elkövettük azt a hibát, hogy nem zártuk le a tárolóban, ezt szívtuk meg. Két bulizó pedig köszönte szépen. Bármennyire is korrekt ország Hollandia, a bicajlopás mindig virágzik. 

Kezdjük azzal, hogy az ellopott bringák is lopottak voltak – mi is tudtuk, lopott bicajt veszünk. Akkori (2004-2005-ben) statisztikák csak Amszterdamban évente 80–100 ezer biciklit loptak el. Főleg a vonatállomások körül az ember minduntalan beleütközik elég gyanús külsejű emberekbe, akik a „Fiets! Fiets!" szóval szólítanak meg. A fiets annyit tesz, mint kerékpár, és igen olcsón, mindössze, 10 euróért kínálják darabját. Persze többségük viharvert, kopott, lerobbant, régi járgány, s szinte mind lopottak A biciklitolvajlást és árulást végző szaki – ahogy itt mondják: a junkie – mindig szürkületkor kezd „dolgozni". Akkoriban a lopások korlátozására néha rendőrök öltöztek be junkie-nak, tőrbe csalni a lopott bringát vásárlókat, akiket aztán pár száz euróra büntetnek meg. Azonban ha óvatosak és okosak vagyunk, ezt is megoldhatjuk: háromszor (mint a mesében!) meg kell kérdezni az illetőt, hogy rendőr vagy-e. Ugyanis a harmadikra köteles megmondani, hogy igen – már amennyiben az! Ennyit a rendőr otteni becsületéről, becsületességéről. 

Van ám itt sajátos tolvajbecsület is: sok olyan bicikliparkolót látni, amelyben a jó minőségű, nem ritkán 25–30 euróba kerülő lakatos bringalezárók gazdátlanul, de zárva csüngenek a csövön – a tolvaj csak a kerékpárt viszi el, a lakat marad, mert adott esetben többet ér, mint maga a bringa. Az adásvétel általában úgy történik, hogy ha kimondod a „Bike for ten euro!" (Kerekpár tíz euróért!) mondatocskát, és ellenőrzöd „nem rendőrségét" az illetőnek, már nyélbe is ütötted az üzletet: a junkie beteszi a parkolóba, majd miután észrevétlenül átadtad a tízest, felpattansz rá és elhajtasz. Jó tudni azt is, hogy csak azt a bicajt érdemes megvenni, amellyel láttad menni a junkie-t: ha áll vele, akkor valamilyen baja van a járgánynak (nem működő fék, leereszkedett kerék). Egy üzleti használt bicikli kb. 70–80 eurót kóstált akkoriban, az újak pedig száznál kezdődtek. Azonban a junkie-bringának is megvan a maga kockázata: ha nem vigyázol, másnap este már lehet, hogy a tiedet kínálják eladásra... Lehet, hogy éppen neked.

Na, ezt jártuk meg mi akkor. A barátnőm lezárója rajta volt a bringáján, azt 23 euróért vettük üzletben – sokkal jobban sajnáltuk, mint a tíz eurós lopott bicót, ugyanis másnap - habár megapasztotta a havi kasszát - kénytelenek voltunk venni egyet-egyet. Nem újat. Lopottat.

Hétvégi 50 kili utánfutóval

Az időjárás előrejelző a mai takony időt mutatta a hétvégére, így ennek megfelelően kezdtem tervezgetni. Azzal vigasztaltam maga, hogy legalább lesz időm a fotóimat rendezgetni, jól kialszom magam és megnézek néhány filmet. Ehelyett verőfényes napsütés és 30 C fok kényszerített az újratervezésre, amiből a családi bringázás sem maradhatott ki.

Vasárnap az utánfutót a bringához csatoltuk, s elindultunk a városból kifele. A szejkei kijáratnál leteszteltük a bringásoknak kialakított útszakaszt. A főútról a biciklis útra való fel és lehajtás nem egy veszélytelen művelet, ezt még át kéne gondolják a  kivitelezők. Semmilyen tábla, útburkolati festés, forgalomlassító eszköz vagy kialakított fel-/lehajtó nem segíti a biztonságos használatba vételt. A pár száz méternyi külön biciklisáv, néhány zavaró tényezőtől eltekintve, roppant hasznosnak találtam. Megnyugtató érzés az autós forgalomtól elhatároltan, biztonságban tekerni... kár hogy ezt csak egy rövid távon lehet élvezni.

A tekerés további szakasza a Nyikó mentén vezetett, ahol a forgalom elviselhető, az út állapota, a pár éve végzett aszfaltozásnak köszönhetően, még jó. Egyetlen gödrös rész a Rugonfalván átvezető út volt. Vissza fele a Betfala Udvarhely vonalon jöttünk, ahol már nagyobb volt a forgalom, de vasárnap fejében még ez is elviselhető. A forgalomnál a  a fáradsági faktorom volt nagyobb. Szépen gurult az utánfutó, de egy idő után már nagyon „húzott vissza fele”. Főleg a szembe szél és a hegymenetnél éreztem megterhelőnek. De a kis embert nem hagynám otthon, legalább jobban erősödnek a lábaim ;).

Lássuk mit mértek a kütyük:

Átlag sebesség: 19.7 km/h

Távolság 52.33 km

Aktív tekerés: 2 39’ 59”

Össz idő: 3 07’ 58”

Max pulzus: 182 (95%)

Átlag pulzus: 148 (77%)

Felhasznált kalória: 2582 Kcal