Az esti karikázás fizikája

vendante.com - fluoreszkál és vissza is veri a fényt

Csakazértis, mert sokan utálják a fizikát, csak karcolva a felszínt, ismételjük el, miért van szükség a fluoreszkáló illetve a visszatükröző felületekre, melyeket a törvény előír gyenge fényviszonyok esetére a kerékpárosoknak.

A fluoreszkálást a köznyelv olykor keveri a foszforeszkálással, ami nagy kár, mert mindkét jelenség érdekes a maga nemében, de semmiképpen sem azonosak. Jelen esetben arra van szükségünk, hogy gyenge megvilágításban (szürkület, köd), jól látható felületet alakítsunk ki magunkon. Erre valók a köznyelv által UV-színűnek nevezett anyagok, melyek amellett, hogy iszonyat rondák és giccsesek, a beeső (láthatatlan) ultraibolya hullámhosszakat a látható spektrumban verik vissza. Emiatt fényesebbnek érzékeljük, mint ahogyan a megvilágítás indokolná.  Bárki aki fotózik megmondhatja, hogy borús időben rengeteg az UV, amit ezúton lehet hasznosítani a láthatósági elemeken. Ilyen anyagok több színben is léteznek, bántó színük pont ennek a hatásnak köszönhető. Tehát nem az a cél, hogy a biciklista tetsszen az autósnak, hanem csak, hogy észrevegye. Jelentős UV sugárzás esetén jó láthatóságot biztosít, de ha bekoszolódott, akkor bizony annyit is ér.

Mivel éjjel UV sincsen, és mivel ezek az anyagok, nem foszforeszkálnak, teljes sötétben valami egyebet kell használnunk. Erre való a fényvisszaverő elem, mely a kevés beeső fényt ugyanoda veri vissza, ahonnan az jött, vagyis ha egy autó ránk világít, akkor kevés veszteséggel a teljes visszaverődést a sofőr fogja élvezni. Az ilyen cuccok, ha rálámpáznak a sötétben, szinte világítani látszanak, feltéve, ha a visszaverődési szögön belülről szemlélik. Tehát ettől még egy kivilágítatlan traktor simán elüthet. Ilyen anyagok a macskaszemek (prizmák), de a ruhába varrható vékony és hajlékony változatok is megteszik.

Jogos az az ellenvetés, hogy egy megfelelően kivilágított kerékpáron minek a fényvisszaverő cucc. Hát szerintem is fölösleges. De ha valami csuda folytán a kerékpár véletlenül begurul az árokba, mi meg kifekszünk a felezővonalra, akkor bizony nem is akkora marhaság...

Ezek után mindenki döntse el, mit vesz be a ruhatárába. A láthatósági elemek méretét egyelőre a törvény nem szabályozza, de határozottan többes számban fogalmaz, ciki lenne ha egy rendőr nyelvtanból húzna meg...

És ami a legfontosabb: az Isten szerelmére, a láthatósági elemek nem mentesítenek a lámpa használata alól. Arra ez vonatkozik:

Codul rutier 2006:

Art. 14. - în circulaţia pe drumurile publice, bicicleta trebuie să fie: (...)
d) echipata in faţă cu lumină de culoare albă sau galbenă, iar în spate cu lumină de culoare roşie şi cu cel puţin un dispozitiv fluorescent-reflectorizant, vizibil, de aceeaşi culoare;

I am invisible man - avagy a láthatósági mellény

Hát igen, ilyesmiről énekel a Queen is... Nem tudom, ti hogy vagytok a láthatósági mellénnyel, mindenesetre én akkor érezném jogosnak, ha azt is bevezetnék a törvénybe, hogy mostantól minden autó legyen például egyforma zöld színű. Olyan UV zöld, természetesen. A nagy csillogó feketék is. Meg a nagy mosógép-fehérek. Szerencsére jelenleg itt még nem tartunk, sőt valójában a mellény sem kötelező.

Illusztráció - fotó: Kakasy Botond

Íme a törvény 2006-tól:

Art. 161. -

(1) Se interzice conducătorilor de biciclete sau de mopede: (...) r) să circule fără a purta îmbrăcăminte cu elemente fluorescent-reflectorizante, de la lăsarea serii până în zorii zilei sau atunci când vizibilitatea este redusă;

Régi eset, hogy kora hajnalban a Bethlen utcán kerekezvén, egy jóakaró járókelő vetette oda, hogy a rendőrség előtt a láthatósági mellényt kérik.
Fel is tartóztatott a zöldmellényes fiatal tiszt, fogadást veszíthetett, vagy büntiből tették oda razziázni hajnalban,  nem is állítom, hogy valóban meg akart bírságolni, de mindenképpen számon kérte, hogy ugyanbiza, rajtam miért nincs olyan zöld mellény, mint rajta. Mivel nem ez volt az első eset, csak bosszúsan előhúztam a személyim mellől a kinyomtatott törvényt, futólag leszámoltam neki a rajtam itt-ott előforduló fluoreszkáló és visszaverő elemeket és indulni készültem. Emberem nyelt egyet, de azért megkért, hogy az én érdekemben máskor inkább használjam a mellényt... Elnevettem magam, s csak annyit mondtam neki,  hogyisne, hogy én is úgy nézzek ki, mint egy rendőr...
A tanulság ebből végülis nem az, hogy mindig legyen nálunk a törvény kinyomtatva, hanem az, hogy csak az pimaszkodjon a rendőrökkel, akinek amúgy a bringája betűre megfelel a törvénynek. Ugyanis ciki volna, ám kétségtelenül jogos, ha ezután megbüntetnének például egy hiányzó biciklicsengőért...

Narancsország, narancsbicó

Nem véletlenül járok narancssárga bringával. Története van. Amúgy meg szép szín.

Hollandia… Fapapucs, sajt, tulipán, szélmalom. És persze bicikli – több van belőle az országban, mint ember.

Nekünk csak egy volt öcsémmel, egy zöld Pegasunk, azon megtanultunk, aztán sutba dobtuk – különösebben nem érdekelt sem középiskolában, sem később. Aztán amikor a sors úgy hozta, hogy 28 éves fejjel kikerültem Hollandiába, akkor felültem ott egyre, mert muszáj volt. S azóta sem szálltam le.

Mint tudjuk, a hollandok mindig jókedvűek – talán ez a legfeltűnőbb bennük, s a kelet-európaiaktól vagy még a nyugatiaktól is legfőképp ez különbözteti meg őket. Egyszerűen nem stresszelnek, és mindenre ráérnek. Nem is tizedeli úgy őket az agyvérzés vagy a szívinfarktus, mint bennünket, magyarokat, akiknek – mint köztudott – még arra sincs időnk, hogy meghaljunk. Finom ételeik, a szeszélyes időjárás és az állandó sportolás erős, szívós emberekké tette a hollandokat, a hajdani tengerészeket. Bicikliznek, de ezt is nyugodtan: egy-egy téren összevissza megy mindenki, de érdekes módon senki sem ütközik. És lopják is a kerékpárokat. Mosolyogva.

A több mint 16 milliós lélekszámú országban az egy főre eső kerékpárok száma meghaladja az egyet. Hollandiában nap mint nap 1,2 millióan mennek biciklivel dolgozni, ez a szám az alkalmazottak közel egynegyedét jelenti. S talán még többen iskolába. Nem ritka az a látvány sem, hogy öltönyös, aktatáskás menedzser eurótízezreket érő luxusautója helyett kopott biciklire pattan, és azzal megy be munkahelyére.

(fotó: a Groningeni Egyetem előtt, 2004 szeptemberében)

Én Groningen városába jártam egyetemre – s egyik reggel nem kis meglepetésemre szolgált, amikor az egyetem rektorát pillantottam meg magma mellett, amint lezárja a bicót a tárolóban. Természetesen öltöny, nagykabát, miegymás, de a lényeg a bicikli volt, aminél kevés viharvertebb, kopottabb járgányt láttam. Mert ott nem az a lényeg, mert nem szégyen biciklizni, hanem egyenesen menő. A ami talán még fontosabb: az autósok nem tekintik a kerékpárosokat a közlekedés páriáinak. Sőt mindig nekik van elsőbbségük.

Természetesen a környezet is közrejátszott abban, hogy a hollandok ilyen fejlett kerékpárkultúrát alakítsanak ki: az ország területe száz százalékban síkság, némely részek a tengerszint alatt vannak. A csatornákkal és aszfaltutakkal felosztott kis mezők a levegőből igen érdekes képet mutatnak, a nagyobb városok központjai pedig tele vannak parkoló bringák ezreivel: lámpavashoz, csatornakorláthoz kötve, vagy csak egyszerűen a földre dobva. 

 Amszterdam, Prinsjegracht – még a hídon is bicajok vannak

A kerékpár nagyon hasznos találmány: viszonylag gyorsan lehet haladni vele, abszolút környezetbarát, és emellett erősíti lábaidat. Tudja ezt minden holland. És nemcsak.

Vigyázat hosszú jármű érkezik

Végre megérkezett. Sok sok böngészés és az ebay rendszer feltúrása után mégis úgy döntöttünk Csíkban rendeljük meg és újat. De mi is az? Egy újabb kétkerekű (néha három), de nem a megszokott. Plusz két kerék, hogy a család harmadik tagját se kelljen otthon hagyni, amikor elmegyünk tekerni, beszereztünk egy utánfutót.

Három hét türelmetlen várakozás után végre nekifoghattam összeszerelni. Szokás szerint seggel mentem a házba, azaz egyszer kezdtem szerelni és csak utána olvasni a manuálját. Az is érdekes volt, szöveggel és képekkel illusztrálva mutatta be hogy kell szétszedni. Kénytelen voltam visszafele lapozni a használatit.

3in1

A szerelések közepette megérkezett az ügyben érintett is, aki gyorsan szemrevételezte apa mivel kínlódik. Elsőre nem érezte át a lényegét, inkább tovább állt játszani. Lassan kezdett összeállni a nem olcsó szerkentyű. De lassan ehhez is kezdek hozzászokni, hogy mostanában bármilyen hobbimnak hódolok legalább kéthavi fizetésembe kerül.

Lámsza Nyuszinak lesz-e elég hely?

Végül jöhetett a vontatóhorog felszerelése, amiből nagyon okosan kettőt adtak, így mindkét bringa szerelés nélkül alkalmas a vontatásra. Miután minden csavar, macskaszem és tartozék a helyére került, már indultunk is a tesztkörre. Nem csak a járókelők, de még az autósok is megbámultak, hogy miféle fura ketrecet húzok magam után. A legtöbben csak mosolyogtak miután leesett, hogy miről van szó.

Ez akkor most hova jön?

Első utunk a keményfalvi fagyi gyárig vezetett, ahol a sikeres odaútit egy finom jégkrémmel ünnepeltük meg. Az utat nem csak én de a szekér utasa is roppantul élvezte. A fagyi eltüntetése után felkaptuk a láthatósági mellényt és indultunk haza, mert valakinek még be kellett húznia egy cumisüveg tejet mielőtt lefekszik. 

Öt pontos biztonsági öv és fejpárna.

 A ketyere egyébként nagyon praktikus, babkocsivá is alakítható, kis forgó vagy nagy fix első kerékkel a terepnek megfelelően. A hátsó felében óriási csomagtér van, ahová egész kemping felszerelés pakolható ha elég combosak vagyunk vontatni. Ez még ráadásul a kétszemélyes változat is. Így a maga 13 (+11 a gyerek) kilójával elviselhető, de azért éreztem, hogy ott van. Első benyomásunk nagyon pozitív volt, de használhatóságáról majd írok bővebben ha belehúztunk pár kilit.

Beköszönő

Nevezhetjük egy újabb agymenésnek vagy valami jó kezdetének, esetleg csak egy sima próbálkozásnak. A lényeg, hogy sokan vagyunk, akik különböző okok miatt szeretik és használják két (esetleg három) kerekű herkentyűjüket. Igen a bringáról van szó, ami hétköznap elvisz a munkába, hétvégén a kikapcsolódásban segít, vagy éppen kondiban tart.

Ez a blog azoknak az embereknek akar egy virtuális találkozóhelyet, egy gödröktől mentes bicikliutat nyújtani, akik valamilyen formában kapcsolatban vannak a bringázással. Hogy a blogra mindig friss tartalom kerüljön négyen fogjuk megosztani érdekfeszítő bringás tapasztalatainkat, de nyitottak vagyunk a lehetőségekre.

Íme a csapat

Kutya (Katona Zoli), aki már megjárta a bicikliparadicsomot, Hollandiát. Úgy jött haza, hogy a szeretett kétkerekűét tíz euróért hagyta ott a kínaiaknak. Bár a bringa ott maradt, de a szokások, elvek hazajöttek, amikhez itthon is ragaszkodik.

Csíki Attila, aki már tető alá hozott egy bicikliutat Udvarhelynek. Fotógépével mindent megörökít, ami kicsit is érdekes a számára. Kísérletezik és mindig kitalál valami újat.

Ufo, nevéhez méltón mindig valami sajátos kerékpárral jelenik meg az utakon. Ha mondjuk télen a mínusz fokokban Csík fele látunk tekerni egy fura fazont egy háromkerekű bringán egy kétkerekű ketyerét vontatva, akkor az ő lesz. Azt jelenti elindult a Szejkére borvízért csak előtte beugrik Csíkba ügyintézni.

Kakasy Boti, azaz én. Valamikor régen, este úgy feküdtem le, hogy a bringám mindig karnyújtásnyira volt tőlem. Egyik nap a Budvár sarát gyúrtuk a haverokkal, másnap a Fogaras szerpentinjein kapaszkodtunk felfele, valami verseny keretében. Ma már vasárnapi biciklis vagyok. Imádok tekerni, de csak jó időben.