Ledrónozzák Udvarhelyen a bicikliseket

Néhány hete leültünk páran beszélgetni, hogy egyre inkább itt a biciklis szezon, ezért illene valamit szervezzünk a témában. Ötleteltünk mindenfélén, sokat a szűkös határidő miatt kellett elvessünk, de volt amihez úgy éreztünk nincs elég kapacitásunk.

Végül úgy döntöttünk, mostani akcióknak teljesen pozitív üzenetet adunk. Nem követelünk bicikliutat, nem kérünk jobb feltételeket, hanem csak egyszerűen a biciklizésért, a biciklisekért tekerünk. A biciklisek többsége ősszel elteszi a bringáját és csak tavasszal ül rá újból. Ebben, az akár öt hónapos időszakban az autósok teljesen elszoknak a jelenlétüktől, így tavasszal, amikor hirtelen újból ellepik az utakat bringások, sajnos gyakoriak a balesetek. De nem csak az autós, a biciklis reflexei, erőnléte is kicsit leül a téli pihenőn, így gyakran a bringás is vétkezik. Valljuk be mindegy ki a hibás, legtöbbször borítékolható, hogy ki húzza a rövidebbet. 

Április 24-én pénteken egy közös tekeréssel szeretnénk felhívni az autósok figyelmét, hogy megkezdődött a szezon és egyre több kerékpáros fog megjelenni a forgalomban, ezért vigyázzunk egymásra.

A közös tekerést egy igazán új próbálkozással szeretnénk még izgalmasabbá tenni, ugyanis a felvonulás végén a városi stadionhoz érkeznénk, ahol a pályán biciklis emberekből megformálnánk a „Szeretem a biciklim” ikonikus jelképeit.

Hogy sikerüljön az akció, számítunk a te jelenlétedre is. Pénteken 17 órakor a Márton Áron (Patkó) téren találkozunk, ahonnan a Kőkereszt tér irányában a Bethlen Gábor utcán indulunk el. A kórházhoz érve a Villanytelepi utcán folytatjuk utunk, a Küküllő szálloda mögött a Sziget, majd az 1918. december 1. utcán megyünk az új körforgalomig, ahol visszafordulunk a központ fele és a II. Rákóczi Ferenc, illetve Kossuth Lajos utcán egészen a Városháza térig megyünk. A polgármesteri hivatal épülete előtt elhaladva a városi stadionhoz pedálozunk, ahol megformáljuk az említett feliratot.

Hogy teljes biztonságban haladjanak a kerékpárosok, egy rendőrautó vezeti majd a menetoszlopot, a főbb útkereszteződéseknél szervezők állanak és biztosítják azt, illetve jelen lesznek a helyi rendőrség emberei is.

Hajdu Levente drónnal fogja filmezni a magasból, amint kirajzolódik a pályán a felírat, majd elkészíti a csoportképet, amiről nem lenne jó ha lemaradnál.

Az eseményről több infót megtudhatsz a Szekler Teker csoport Facebook oldalán, ha jössz jelezheted az esemény FB event-jén, ezzel is segítve a szervezők munkáját. Ugyanitt találsz rengeteg profilképet is, ami az eseményhez kapcsolódik, használ őket bátran. Ezek, illetve az esemény arculata Kiss Emőke keze munkáját dicsérik.

Ha kérdésed van ne tartsd vissza, kérdezz itt vagy a FB bátran.

A felvonulás egy teljesen civil kezdeményezés, amelyet a Bringázz Udvarhely! mozgalom és a Szekler Teker baráti csoport szervez Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának partnerségében.

Seggbetörős szezonkezdés

Hiába havazik a szezont visszafordíthatatlanul megkezdtem. És te? Jó, tudom van akinek egész évben szezon van, mivel abba sem hagyta így el sem kell kezdenie. Én sajnos nem tartozom közéjük, így idén először került elő a canga.

Mivel terepen még megy a sárgyúrás úgy döntöttem az első egy laza aszfaltkőr lesz. Amolyan seggbetörős tavaszi tekerés. Az ősszel letett városi suhanóra esett a választás, azzal indultam neki a vasárnapi borús időjárásban. Némi aggodalomra adott okot, hogy a '80-'90-es évekből származó bringának, amit tavalyelőtt újítottam fel, elpattant egy küllője a téli pihenő alatt. Elfáradhatott, mint a pedál, amit egy zakózás kíséretében a nyáron téptem le. A felni különösebben nem vert és csereküllő hiányában „lebegő” küllővel indutam neki az ötven kilométeres körnek.

16 C fok körüli hőmérsékletet mutatott a hőmérő, de amikor a felhők mögé bújt a nap, biza jól esett a hosszú ujjú felszerelés, egyszer sem éreztem, hogy melegem lenne.

A Szejke felől hagytam el a várost, majd Szentléleknél Malomfalva fele tértem. A Nyikó mentén csendes vasárnapi forgalom volt, így mondhatni zavartalanul peregtek a kilométerek. Első idei tekeréshez képest meglepően jól ment. Sőt nemcsak Keresztúr volt meg kényelmesen, hanem a Kisgalambfalva és Nagygalambfalva közti emelkedő is kiment szinte magától. A reggelire elfogyasztott cukros-csokis-fahéjas tejbegríz a décsfalvi emelkedőik volt elég. Ott úgy kiment belőlem az erő, hogy az utolsó pár méteren már csak a lendület mentett meg a teljes megállástól. A combjaim égtek, a lábaim elnehezedtek s nagyjából nem volt kedvem még levegőt sem venni, bár ennek ellenére elég szaporán kapkodtam.

Innen már próbáltam minden lendületet kihasználva, az erőmmel a lehető legjobban gazdálkodni. Erre szükség is volt, mert minden enyhe emelkedőt megéreztem. Elfáradva, megéhezve, feltört hátsóval, de mégis boldogan fordultam be a tömbház elé.

A 2015-ös szezon megkezdve, az első ötvenes kipiálva.

Mért adatok:

Megtett táv: 51.28 km

Idő: 1 óra 59 perc 57 mp

Átlag sebesség: 25.56 km/h

Max. sebesség: 51.26

Max. pulzus:186

Átlag pulzus: 160

Elégetett kalória: 1933 kcal

Ilyen ha megcombosodik az ember

Egy csonk maradt a pedál helyén.

Ütés, horzsolás és bőrelszíneződés a jutalom.

Az nem igazán mondható el rólam, hogy az utóbbi időben túlzásba vittem volna az edzést, mégis úgy néz ki megcombosodtam. Igaz ennek ma kemény ára volt. A tavalyelőtt nyáron felújított városi bringámmal hasítottam a terelőúton felfele. A bringa egy régi országúti, amit magam újítottam fel, igaz ahol lehetett meghagytam az eredeti alkatrészeket. A régi cérnagyár előtt kiálltam a nyeregből, hogy nagyobb lendületet vegyek, amikor egy csattanó hangra lettem figyelmes és hogy elvesztettem a bicikli feletti irányítást. Egyik lábam a földön, testem a bringára zuhant, ami erősen beszitált alattam. Még pár méteren próbáltam menteni a menthetőt, de nem igazán sikerült. Kiterültem mint a bundakabát. Rég nem esetem, úgyhogy bevallom őszintén váratlanul ért a helyzet. Esés közben szépen kicsúsztam a sáv közepére, ahol a másodperc tört része alatt jutott el a tudatomig, hogy mi történt. Még gyorsan hátranéztem, hogy az utánam jövő autó hozzám képest merre van, de kellő távolságban lassított és megállt. Ezután feltápászkodtam, felvettem a lerepült napszemüvegem és keresztbe fekvő bringát. Miután az autós látta nincs nagy gond tovább ment, én meg az út szélén lokalizáltam a vesztességeket. Meggyőződésem volt, hogy a lánc fáradt el és a terhelés alatt valamelyik szem megadta magát, de nagy meglepetésemre az láttam, hogy a jobb oldali hajtókaron csak egy kicsi csonk áll ki a pedál helyett. Igen a pedál tengelye engedte el magát és törött el. Sajgó vállal, itt-ott lehorzsolt bőrrel s pedál nélkül továbbandalogtam.

Útba ejtettem a Forrás utcai bringajavító műhelyt, ahol 43 lej ellenében pótolták a bringán fellépő hiányosságokat. 

Veled történt már hasonló?

Ha tetszett, akkor oszd meg másokkal is, ha még  nem lájkoltál, akkor csatlakozz a Facebookon is.

Biciklis felvonulás Udvarhelyen (videó)

Az előző bejegyzésben már összeszedtünk pár olyan biciklis témát, amivel az uh.ro az elmúlt héten foglalkozott. Azok sem voltak rosszak, de itt van a videó, a biciklis felvonulásról, amivel a hetet koronáztuk. Mi ott voltunk. Ti?

Teljes képernyőméretben nézd (+)

Felpörgeti a bringásokat az uh.ro

Ez a hét nagyban a biciklisekről szól az uh.ro-n. Ki van a két kerekünk! szlogennel indították a kampányukat, ugyanis megelégelték, hogy az elmúlt hónapokban több olyan balesetről kellett hírt adniuk, amelyikben az egyik fél kerékpáros volt. Sajnos ezek közt halálos kimenetelű baleset is volt. Ezek a belesetek nem mindig az autós hibájából következtek be, de azt megállapíthatjuk, hogy mindig a biciklis húzta a rövidebbet. Az uh.ro stábja szeretné megmutatni, hogy a szörnyű esetek ellenére a biciklizés egy jó dolog és arra bátorítanak, hogy aki teheti üljön nyeregbe és tekerjen. Ma 18 órától közös biciklis felvonulást is szerveznek, ahová mindenkit várnak, aki szeretne tenni a biztonságosabb közlekedésért, akiket érdekel a biciklizés. A felvonulás részleteiről itt olvashatunk.

Biciklis témák, amiket az uh.ro-n olvashattunk a héten:

Ki van a négy kerekünk - térkép a felvonulás útvonaláról

Tekla: szeretek bringázni, kitisztul az agyam - beszélgetés Magyari Teklával 

Te is lehetsz menő, holland példára – Katona Zoli hollandiai élményei

Rendőr csajának autóján gurítottaát biciklijét, bűnhődni fog (+fotó) – Ufó este a igazságszolgáltatással

A családom se tudja, hogy nézek kibicikli nélkül – beszélgetés Ilyés Ferenccel azaz Fecóval

A biciklis felvonulást a polgármesteri hivatal mellett a Bringázz Udvarhely! mozgalom is támogatja. Így mi sem kívánunk mást, mint bringázz Udvarhely és aki teheti az legyen ott ma 18 órától, hogy lássák nem csak néhány ember hóbortja a biciklizés! Mi ott leszünk.

Áfonyás palacsinta, Cola és szánsájn

Vasárnap délelőtt frissen kavart vinetával raktam meg a bendőt, majd elkezdtem gondolkodni, hogy jó volna valamit sportolni is. Eszembe jutott, hogy a szombati VI. IPSE városi tömegszaladáson Grimpix emlegette, hogy jó volna a szintén kötelezővé vált Hargitára fel,Hargitáról le kört megereszteni. Mivel reggel nem zaklatott telefonon, gondoltam letett róla, de egy kisebb tekerésre mégis csak elcsalom. Hívom is, amikor mondja, hogy már Fenyéd végénél vannak, de ha belehúzok még utolérem őket. Kicsit vacilláltam, aki sporttól az tudja tele gyomorral nem jó erőlködni. A bringa is a garázsban volt, szóval még azért is el kellett menni. Végül jókora hátránnyal, de úgy döntöttem nekivágok, ha más nem a tetőn bevárnak én meg kihagyom a pihenést. Próbáltam tartalékolni az erőmmel, hogy haza is érjek, de azért végig a behozni való hátrányon járt az eszem. Az eltérőnél éreztem, nem lesz könnyű hegyre menet, hol a tüdőmet, hol az izmaimat érzetem, hogy egyik-másik van a terhelés határán. Magányosan tapostam a pedált kifele, közben végig azt számolgattam mennyire lehetnek tőlem és ha felértem, mondjuk tíz-tizenöt perc mennyi regenerálódásra lesz elég. De Grimpix és társa Sanyi kegyesek voltak, hozzám. Visszafogottabban mentek mint én, így Sanyit a Kút előtt nagyjából egy kilométerrel értem be, Grimpix pedig a Kútnál sütkérezett, ami a tíz kilométeres emelkedőnek valamivel a felén túl van. Jól esett a pihenő nekem is, bevártuk Sanyit, majd a következő megálló négy kilométerrel később a tetőn volt. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy az aszfaltozásra előkészített, leegyengetett út nagyban megkönnyíti a haladást az előző évekhez képest. Igaz, lehet ha legközelebb már országútival jövök erre, s az már nem lesz olyan. Legyűrve a tíz kilis emelkedőt, ösztönösen a Súgó panzió teraszára vágtattunk, de miután zárt ajtókra találtunk, a Pethő panzió teraszán süttettük magunkat s a szétizzadt bringás-felsőnket. Lazításként és energiapótlás céljából egy Cola és némi áfonyás palacsinta elfogyasztásával dobtuk fel az amúgy is jó napunkat.

Az enyhén lemerevedett izmainkat, akárcsak egy masszőr, rázta fel az ereszkedő a túlsó oldalon, ahol egy szempillantás alatt Szentegyházán voltunk. A kapualjakból nekünk rontó kutyákat leszámítva könnyedén gurultunk keresztül a falun, bár így is jó móka volt a hátsó kerék kifaroltatásával ráijeszteni a nekünk rontó vérebekre. Szentegyházától Udvarhelyig aszfalton tekertünk haza, s a mögöttünk levő 60 kilométer (s főleg a Hargita) éreztette magát minden emelkedő. Kellemes délutáni napsütésben gurultunk be a városba. Köszönöm Grimpixnek és Sanyinak, hogy bevártak s a társaságukban egy jót tekerhettem.

Mért adatok:

Megtett táv:79.68 km

Max. sebesség: 56 km/h

Átlag sebesség: 19.8 km/h

Tekeréssel töltött idő: 4 óra 1 perc

Teljes idő: 5 óra 31 perc

Max. pulzus: 184

Átlag pulzus:148

Felhasznált kalória: 4715 kcal

Ha tetszett, akkor oszd meg másokkal is, ha még  nem lájkoltál, akkor csatlakozz a Facebookon is.

Merre tekerj, hogy elégjen a húsvéti sonka?

Két hete, hogy reggel a vécén üldögéltem, s próbáltam áttenni magam a töltött káposzta, sonka, töltött tojás és hasonló ínyencségek mértéktelen fogyasztása okozta gyomorgyötrő harcon. Azon gondolkodtam, hogy amíg a csajok itthon várják a locsolókat, jó volna elmenjek egyet tekerni, addig sem lábatlankodok itthon. Bár nagy csábítást éreztem, hogy a Trónok harca néhány új epizódját megnézzem, végül a nagy dolgok közepette egy origós Kobra interjúrabukkantam. Fél óra múlva már a Szelykén evickéltem kifele. Nem volt egyértelmű útiterv, csak tekerni egy jót. Első biztos pont a Jézus-kilátó (ismertebb nevén a Pléh Krisztus és miért nem ha már húsvét) volt. Bogárfalváról indult a felkapaszkodás, a Gordon tetőre, de megvallom őszintén szegény tüdőm nem tudott akkorára tágulni, hogy elég levegőm legyen. Főleg a végén, ott mindig mohó vagyok s nem a „rendes úton” megyek, hanem valami szekércsapáson, ami a szobor alatt igen meredeken fut neki az oldalnak. Annyira, hogy az utolsó néhány méteren kénytelen voltam taszítani, mert a legkönnyebb áttéten folyton ágaskodott egy-kerékre a bringa. Ezzel még nem is lett volna baj, de a méretesebb kövek ide-oda térítettek, s ahhoz már nem volt elég erő a lábaimba, hogy ezeket izomból korrigáljam. Annyira elfogyhatott az oxigén, hogy amikor kiértem el is néztem az utat, s számításaimhoz képest a szobor ellentétes oldalán értem ki, de mire észrevettem, egy kisebb kitérőmbe került.

Néhány lézengő kocsis kirándulón kívül nem volt nagy mozgás, én sem időztem sokat. Pulzusszám visszaesett, kötelező képek elkészültek, s már tekertem is az oroszhegyi kilátó fele. Nagyon szórakozott kedvembe lehettem, mert itt is egy pillanatra elnéztem az utat, ami ismét egy nem túl nagy kitérőt eredményezett, ellenben kalandossá tette a mezei utat.

A dombokon hullámzó út mélyedéseiben még ott volt az esővíz, kiszámíthatatlan mélységű sárcsapdákat állítva. Ennek is megvan a technikája, hogy miként lehet átjutni rajtuk, amit nagy évezettel alkalmaztam, mindaddig, amíg az egyik némileg összetettebb sárcsapda meg nem fogott. Itt egy kicsit merült a cipő, de szerencsére az első kerék már kiért, így egy dobbantással sikerült kievickélnem. A kilátóig és onnan befele nagyjából zavartalan, sőt már-már unalmas volt az utam. A megszokott aszfalton történő ereszkedéstől eltérően, most Oroszhegyet elhagyva Fancsal fel vettem az irányt, így Ülke, Szentamás érintésével a Szejke felől értem vissza a városba. Ez az útvonal is lassan olyanná válik, mint mint a Ceken tetői. Évente legalább egyszer kötelező.

Az új útvonal. Az oroszhegyi kilátóból kémlelve a tájat észrevettem, hogy Oroszhegy másik kijáratánál eltér egy köves út jobbra, ami az erdő alatt hosszan oson. Ha jól sejtem ott, vagy legalábbis arra fele, el lehet tekerni a Zetelaki gátig. Ez egy kiváló útvonal a következő tekeréshez. Ezen a hétvégén sajnos bringa felújítás (hamarosan arról is lesz bejegyzés) és szaladó útvonalak tisztogatása miatt már nem maradt idő a tekerésre, de remélem hamarosan tesztelhetem a kinézett szakaszt is. (Közben megtudtam, hogy kavicsos de jó út vezet a gátig. Így annyira nem izgi, de majd valami csavart kitalálok.) 

Mért adatok:

Átlag sebesség: 16.4 km/h

Tekeréssel töltött idő: 1 óra 59 perc
Össz idő: 2 óra 12 perc

Max. sebesség 54 km/h

Táv: 32.72 km
Max. pulzus: 184
Átlag. pulzus: 156

Elégetett kalória: 2073

Ha tetszett, akkor oszd meg másokkal is, ha még  nem lájkoltál, akkor csatlakozz a Facebookon is.