A bicikliút máshol sincs kolbászból

De legalább van. Nem mindegy, hogy azért bosszankodunk, mert nincs vagy mert nem mindenki arra használja amire kellene. Szóval kérem vissza az 50 dolcsimat.

Hargitára fel, Hargitáról le

Azt is mondhatom, hogy immár hagyományteremtő túra hangulatában vettük újra célba a Madarasi Hargitát. Az első alkalom jó néhány évvel ezelőtt volt, amikor még a régi biciklis pajtásokkal a Hargita egyik oldalán feltekertünk a másikon leereszkedtünk. Aztán sok év kihagyás után ugyanezt tavaly Zsuzsával kettesben nyomtuk le, ami fárasztóan ugyan, de kellemesen és megszépült emlékeket hagyva telt el. Idén már amolyan kötelező körnek éreztem ezt, így Zoli pajtást (akitegy héttel korábban látogattam meg Tizenhétfalusi környékén) feltüzelve elcsábítottam egy közös tekerésre. A csütörtöki hivatalos szabad napot pénteken kaptam ki, így a hosszú hétvégét nem is lehetett volna jobban kezdeni, mint egy kiadós tekeréssel. Reggel nyolckor, Fenyéden az eltérőnél kellet találkozzunk, mivel Zoli a Máréfalvi patakon ereszkedett le. A menethez csatlakozott István is Zoli sógora. Hárman indultunk Ivó fele, hogy 20-25 kilométer múlva elkezdjünk felkapaszkodni a Madarasi Hargitára. Odáig (Keményfalva, Zetelaka, Zeteváralja, Ivó) aszfalton suhantunk, ez a mai tekerésnek (az egyik) könnyebbik része volt. Jó bemelegítés mielőtt nekivágunk a folyamatos emelkedőnek. István már itt elmaradozott, így megegyeztünk, hogy mi előre megyünk. Az út rossz állapota és a nagy szintkülönbség próbára teszi az embert. Ha nem vagyunk jó kondiban, a nagy kövek, az úton kialakult vízmosások hatványozottan kiszívják az erőnket. A bringát nem tudjuk olyan stabilan tartani és a lassú tempó miatt, a terep könnyebben lökdös ide-oda. Ezt reflexszerűen rápedálozásokkal, erőből történő visszahúzásokkal próbáljuk kompenzálni, ami jóval több energiát vesz el, mint a kicsit nagyobb tempójú, de stabil(abb) tekerés.

Pihenés közben a Súgó panzió teraszán :)

Néhány kilométerre az elágazás után Zoli is leszakadt, így mindhárman magányosan tettük meg az utunk legnehezebb 10 kilométeres szakaszát. Amíg a többiekre vártam, a Súgópanzióban egy gombaleves és hosszúkévá mellett frissültem fel. Fél órás szünetekkel csatlakoztak a többiek is. Megpihenve és frissen indultunk tovább, hogy a túlsó oldalon leereszkedhessünk Szentegyházára. Annak ellenére, hogy köves út, messzemenően jobb állapotban van, mint az Ivói szakasz. Hiába a jobb út, nem a terepnek megfelelő gumim okozott néha egy-egy adrenalin növekedést. A 1.9-es sima futófelületű, bütyközött szélű gumi, amolyan vegyes terepre van kifejlesztve, ami mindenhova jó, de sehol sem tökéletes. Ezt igazából a visszafordító kanyarokban éreztem a legjobban, ahol sokszor már csak egy hajszál választott el, hogy lesodródjak az útról. A nagy száguldásban a Cateye Velo 2-es kilométerórám is elkezdte megadni magát. Már kifele láttam, hogy gyakran 0 állásba vált, de arra gondoltam, hogy a lassú sebesség miatt nem mindig veszi a mágnes jeleit. Befele azonban már egyértelmű volt a haldoklás, ugyanis hol 45 km/h-val, hol 29 km/h-val mentem anélkül, hogy érezhetően változott volna a sebességem. A nagy hasításban sikerült egy követ is benéznem, ami a bal lábam kapta telibe, amikor a pedál alsó állásában volt. Tekerés közben csak annyit éreztem, hogy erős ütést kap a cipőm s benne a nagylábujjkám, amit hatalmas csattanás kísért. Az ütés erejétől az SPD-ből kiszakadt a lábam, miközben a bringa farát is levetettem. Én is csak csodálkoztam, hogy nem lett zakózás a vége. Azzal a lendülettel tekertem is tovább, amikor észrevettem, hogy a nagy ütéstől a levegőpumpám is kirepült a helyéről. Annyit nem ért a pumpa, hogy az ereszkedés élményét elrontsam a keresésével, ezért nyomtam tovább, ahogy kifért a csövön. Szentegyházán újra bevártuk egymást s innen még együtt tekertünk Kápolnásig, itt Zoliék a tavaly (vagy tavaly előtt) elkészült törmelékúton Tizenhétfalusi felé vették az irányt.

Rám még várt néhány kilométer, de a terep megengedte a tempós tekerést, így hamar megláttam az Udvarhely táblát, ahol Ufóval találkoztam, aki trike-jával éppen hazafele tartott.

Mért adatok:

Össz. idő: 5 óra 47 perc

Max pulzus: 184

Átlag pulzus: 146

Elégetett kalória: 4634

Össztáv: 77 km (Google map szerint)

Ha tetszett, akkor oszd meg másokkal is, ha még  nem lájkoltál, akkor csatlakozz a Facebookon is.

Gurulás a Cekend tetőn

Nem szeretnék teljesen elmaradni a bringás beszámolókkal, de az ember vagy teker vagy billentyűzetét koptatja. Most következzen egy kis Cekend tetői kalandozás, amit még két héttel ezelőtt, egy napsütéses pénteken követtem el.

Zoli pajtásék Tizenhétfalusi környékén levő házuknál próbálták a lehető legkellemesebben kihasználni szabadságukat, így ez egy kiváló alaklom volt, hogy megzavarjam őket. Szombat reggel, indulás előtt még beszereztem néhány igazi házi csokit a Lejtő utca sarkán levő Törpike (nem a kocsma) üzletből, majd a központon keresztül a Szentimre utca fele elhagytam a várost. Nem volt nagy forgalom a Kerekerdő fele, sőt teljesen magányosan kapaszkodtam fel a Szarkakőre. Nem időztem, még fényképezni sem álltam meg, így egy héttel korábban készült képet illesztek ide.

Az emelkedőn rendesen elfáradtam, de arra gondoltam, pszichésen történhetett, magányos tekerésnél megtörténik, hogy az ember új határait feszegeti. Ilyenkor csak a kilométeróra ad valamilyen szintű visszajelzést. A tetőn már lendületesebben haladtam a füves úton, egy kis technikás tekeréssel egész élvezetesen lehet suhanni az esztena alatt és még a kutyák sem kergettek meg. Ebben a melegben ők sem szeretnek csaholni. Ahol találkoztam kutyával, ott leginkább az árnyékban fetrengtek és legtöbbször tudomást sem vettek rólam. A város szeméttározóját is elhagyva a mezei út a tározóhoz vezető aszfaltozott útba csatlakozik, innen még pörgősebb tekerés következett egészen az Udvarhely Csík közötti megyei útig.

Néha szokott egy-egy lófalka legelészni és én a ló viselkedését elég fenntartásokkal kezelem. Most ilyen nem volt, ellenben az aszfaltcsíkon suhanva láttam, hogy egy szomorú ló battyog az út közepén. Mindig parázok az elkerüléssel. Ha lassan odamegyek és megijed elkezd vágtatni, majd tekerhetek utána. De mi van ha azt hiszi üldözöm és védekezni kezd? A másik opció, ha gyorsan elsuhanok mellette, aztán kenjed, ami kifér a csövön. De ezzel is az a gond, hogy megijed és elkezd vágtatni, aztán mehetünk fej fej mellett. Lassítottam, majd amikor közelebb értem megszólítottam, így csak kicsit ijedt meg. Megszökte magát, de elengedett, én meg rettenetesbe kacsoltam és tekertem, amíg ki nem értem az útra.

Még néhány száz méter a tetőn és kezdődhet az ereszkedés :)

Keresztezve a főutat a tetőn hajtottam tovább, alig használt szekér és traktor utakon, ami az erdővel párhuzamosan haladt. A csendes tekerésben valami plusz súroló hangot hallottam hátulról. Megálltam ellenőrizni, akkor vettem észre, hogy a hátsó fékem szorul. Na ez magyarázatot adott a túlzott fáradtságra, amit a Szarkakőnél kifele éreztem. Így jár, aki figyelmetlenül akasztja vissza a fékkábelt és az felakad az ülésleszorító csavarjára, kispannolva azt. A fék visszalazítása sokat segített a további haladásban, ami nem is ártott, mert néhány száz méter után egyszerűen elfogyott az út előlem. Derékig érő fűben és helyenként kerékközépig süllyedve, árkokban araszolgattam az útnak vélt nyomokon. Amióta Kápolnás felől megcsinálták az utat, erre keveset járnak. Gondolom néhány szekeres és traktoros fatolvajon kívül nem nagyon használja más. Pár kilométer szenvedés után sikerült csak rátérnem az új útra. A szentegyházi bányából hozott salakzúzalékon csak úgy repült a bringám. Zoli pajtásék mellett vezet el az út így hamar oda értem, ahol egy kis pihenő után folytattam a napi tekerést. Néhány száz méterrel később ez az út belecsatlakozik a Máréfalvi patakból érkező útba. Innen már csapatás következett egészen Máréfalváig. Az út első néhány kilométerén még erősen köves szekérút van, de a Likas hídtól döngölt, finom kavicsos út kanyargózik a hétvégi házak közé, sőt az aljban ez aszfaltúttá alakul. Ebédre már otthon is voltam. Emelkedővel, ereszkedővel, makadám és aszfaltozott útból álló körtúra, aki szeret a környéken mászkálni annak ajánlom.

Mért adatok:

Össz. idő: 3 óra 9 perc

Tekert idő: 2 óra 26 perc

Megtett táv: 48.78 km

Max. pulzus: 185

Átlag pulzus: 152

Felhasznált kCal: 2726

Átlag sebesség: 19.8 km/h

100 kilis túra Bözödre

Aszfalton, murván, erdőben kapaszkodva felfele, majd esztelenül száguldva lefele. Ez jellemezte a száz kilométeres túránkat a Bözödi tóig és vissza.

Múlt héten a google maps-en nézegettem a Bözödi tóhoz vezető útvonalakat. Mivel Pálfalva fele sohasem voltam, adta magát, hogy hétvégén terepfelfedező biciklitúrára fogok menni. Szándékaimat Grimpix pajtásnak is jeleztem, aki szívesen csatlakozott. Bár már többször járt errefelé biciklivel, az általam berajzolt 100 kilométeres kőrt még ő sem tudhatta a kipipált túrák között. Szombat reggel negyed tízkor egy szendviccsel a zsebemben és néhány házi csokival nekiestünk az útnak. A farkaslaki egyenes végénél le is tértünk az aszfaltról s egy kis terepezés után tértünk csak vissza a Pálfalvára vezető sima aszfaltra. Ez csak a falu határáig tartott, innen poros kavicsos úton folytattuk Firtosváralja, majd Énlaka fele, hol ereszkedve, hol emelkedve a völgy peremén. Énlakát elhagyva meglepetésszerűen újból az aszfalton zúgtak a gumijaink. A nem túl forgalmas útszakaszon élvezetes volt az ereszkedés, sebesen ívelni a visszafordító kanyarokban. Etédtől kellemes tempóban tekertünk a kalapmúzeumáról híres Kőrispatakra, ahol ugyan a múzeum látogatását most kihagytuk, de a helyi kocsmában pótoltuk a folyadék illetve kalóriaveszteséget sör, cola és házi csoki formájában. Innen már csak egy laza lendület volt a Bözödi tó, ahová egy óra környékén érkeztünk meg. Egy kicsit néztük a fürdőzőket azon vacillálva, hogy mi is csatlakozzunk, de végül csak a sütkérezés mellett döntöttünk. Megkerestük a néhány száz méterrel arrább horgászó barátomat Leventét. Leviről azt érdemes tudni, hogy ő az egyike vagy az egyetlen, aki bevállalta, hogy egy igazi fixivel (fékek nélkül) rendszeresen közlekedik az udvarhelyi forgalomban. De erről később majd külön posztot szándékozom írni. Kulacsomat friss vízzel megtöltve, a Gagy fele vezető úton fogtunk neki túránk második felének. A tó környékén több biciklivel túrázó csapattal is találkoztunk, ami igencsak jó látvány.  Bözödújfalu után Grimpix első kerekéből sietősen távozott a levegő, így kényszerpihenő következett. Majd szakadatlan menetelés, hogy felkapaszkodjunk az erdő szélén vezető poros úton. Néha monoton, néha már fárasztó volt a tekerés, de végig izgalmas út vezetett a békés tájon. Még egyszer megálltunk segíteni egy négyes csapatnak, akik szintén defekttel küzdöttek, de innen már csak a tető következett.  És pont amire kezdett unalmassá válni a felfele kapaszkodás, elértük a gerincet. Ahogy ilyenkor lenni szokott, egy gyors ellenőrzés, hogy semmi nem lóg ki a zsebekből, ami elmaradhat, majd elől nagy tányér, hátul kicsi fogas kerék és adjad az érzést. Az erdei út valamikor aszfaltút lehetett, amit a természet visszafoglalt. Legalábbis erre engedtek következtetni az időnként előbukkanó aszfaltdarabok.

Biciklis élet Gagy központjában

Gagy központjában újabb pihenő, csoki, folyadék. Tudtuk innen már hazáig nincs megállás, ugyanis Szentábrahámon és Csekefalván áttekerve Székelykeresztúr központjába érünk, ahonnan már jól ismert úton pedálozzuk le a maradék 25 kilométert. És valóban semmi meglepetés nem volt a hátra levő kilométereken, azt leszámítva, hogy az indulás előtt megevett három banán és az úton elfogyasztott néhány házi csoki Bögöz környékén kezdett kifogyni a szervezetemből. Hogy tartalékoljak Grimpix szélárnyékába húzódva Udvarhely határáig sikerült kitartani, de a városbejáratnál kifogyott az üzemanyag. Ezt pont úgy kell elképzelni, mint a Formula1-ben, amikor lejár a verseny és a célt követően pár száz méter múlva leáll az autó, mert kifogy az üzemanyag. Így a város bejáratától a lakásomig, ami cirka egy kilométer lehet, egy örökkévalóságnak tűnő tekerés volt. A lépcsőházban minden lépcsőfordulónál fél-, egyperces pihenőket tartottam, hogy fel tudjam cipelni a bringát. De így is fél négykor már az ajtón belül voltam. A vércukor szintre emelése és egy kiadós zuhany után már teljesen jól éreztem magam. Ha nem tudod merre tekerj és szereted a változatos terepet, akkor bátran ajánlom az általunk bejárt útvonalat, de a rengetek kis falvacska és a szövevényes utak több variációt engednek a térségben, csak tekerni kell.

Mért értékek:

Átlag sebesség 20.8 km/h

Megtett táv: 95.79 km

Biciklizett idő: 4 óra 35 perc 33másodperc

Teljes idő: 6 óra 16 perc

Max pulzus: 191

Átlag pulzus: 149

Felhasznált kalória: 4557 kcal


Ha tetszett a bejegyzés, akkor ne felejtsd el megosztani :)

Kobra és a rekumbens bringa

Szabó Zoltán, azaz Kobra igazi álmodozó. Kitalál valamit, aztán nem nyugszik, amíg meg nem valósítja. Az álmai eléréséből mi, udvarhelyiek is jól profitálhatunk, ugyanis neki köszönhetően van az egyik  legjobb pizzázónk a Pizza 21, s bár eladta (az újabb álmok megvalósítása érdekében), de az egyik legjobb kávézó fellendítése is neki köszönhető.

Tavaly már volt egy látványos tekerése, amikor 4000 kilométert tekert Csíksomlyó és Santiago de Compostella között. Most sem aprózta el, a legújabb célkitűzést, ugyanis világ körüli útra indul, még az idén. Hogy pontosan merre, mikor és mennyi időt fog tekerni még nem publikusak, illetve szervezés alatt vannak, de a bringa amivel nekivág a meredek kalandnak az egy a méreteihez igazított, alkatrészenként összeválogatott rekumbens. Rekumbens, azaz ahogy ő hívja székbicikli. A bringa vásárlásáról, a bringáról és készülődéséről történt beszélgetést ittolvashatod. Kobra első tapasztalatait a biciklivel, a blogján olvashatjátok, ahol majd az utazását is lehet követni.

Egyébként én is kipróbáltam a biciklit s nagy meglepetésemre nem is volt olyan egyszerű vele menni. Már az elindulás komoly gondot jelentett. Hiába kaptam el az egyensúlyt valahogy nem arra mentem vele, amerre én akartam. Az alacsony súlypont, a fekvő pozíció, az első kerék helyzete, a magamra „csukott” kormány útja kanyarodáskor, mind mind furcsa és szokatlan volt. Pár perc próbálkozás után sikerült ugyan menni néhány bizonytalan kört a parkolóban (kihasználva annak teljes nagyságát), de egyből nem mertem volna a közúti forgalomba merészkedni vele.

Rekord számú bringás a majálison

Már a tavalyi biciklis majálison is elképesztő, a szervezők számításait is fölülmúló, kerékpáros vett részt, a polgármesteri hivatal által szervezett városi majálison. Akkor a számlálás szerint 1610-en karikáztak ki a Szejke fürdőn tartott közös majálisozásra. Az idén ismét meghirdették a kerékpáros kivonulást, ahol újból rekord számú kerékpáros jelent meg. 

A szervezők 2200 biciklis résztvevőt számoltak, ami igen szép számú kerékpárost jelent a város lakosságához mérten is. Ezeket a rekord számokat tekintve, a hivatal szakemberei azon is elgondolkozhatnának, mennyire fontos a város bicikliút hálózatának kiépítése, a meglévők biztonságossá és használhatóvá tétele. Szükség lenne egy olyan összefüggő bicikliút rendszerre, ahol ezek az emberek biztonságosan és a közúti autós forgalomtól a lehető legkisebb mértékben zavartatva eljuthatnak a munkahelyeikre, iskolába, bankba, közintézményekbe, bevásárolni. Meggyőződésem, hogy ha biztonságosabban lehetne közlekedni kerékpárral Udvarhelyen (és nem csak), ha a biciklis nem egy megvetett, lenézett akadály lenne a forgalomban, akkor sokkal többen használnák azt a hétköznapokon is. Arról most ne beszéljünk, hogy ez mennyi előnnyel járna, még azoknak is akik nem bírnak elszakadni autójuktól.

A május elseji kerékpáros megmozdulásra két helyen gyülekeztek a bringások. Az fő gyülekezési pont a Városháza tér (a Patkó felújítás még zajlik) volt, ahonnan a tavaly megszokott útvonalon (Bethlen Gábor  utca, Kisköved utca) közelítették meg a Dávid Ferenc teret, ahol a másik gyülekezési pont volt. Itt több száz biciklis kapcsolódott a rendőri felvezetést élvező menetoszlophoz, majd együtt tekertek ki a Szejkére. A hosszú sor egy teljes útsávot kapott, a könnyebb és biztonságos haladás érdekében, de a így is több tíz percig haladtak el a biciklisek mellett, amíg őket fényképezte. Az első és utolsó biciklis lefényképezése között 15 perc telt el.

Az eseményről a helyi média is beszámolt: uh.ro, szekelyhon.ro.

A menetoszlopról készült képeket megtekintheted a Bringázok Facebook-os albumában.  Lájkold, oszd meg, vagy tag-eld magad vagy ismerősöd, ha felfedezed valamelyik képen.

Önkéntes bringás kerestetik

Nem hiába epekedtünk a jó idő után, megérkezett. Lehet leporolni a bringákat és újra gyűjteni a  kilómétereket. Igazából illő módon kellene tartani egy télkergető, tavasz köszöntő közös nagy tekerést. A kinyúló tél miatt, már bőven beleszaladtunk áprilisba, így a Föld napja alkalmából csatlakozhatunk valamelyik bringás mozgalomhoz. Április 22 a Föld napja, ilyenkor sok szervezet kampányol a bicikli használata mellett.  Biciklis felvonulásokkal, hirdető táblákkal, Critical Mass akciókkal próbálják népszerűsíteni  és felhívni az emberek figyelmét a kerékpár használatára. Már csak pár nap van, de Udvarhelyen még egyik szervezet programjában vagy a közösségi oldalakon sem láttam, hogy valaki felvállalta volna ennek megszervezését.

Ha nem is egy nagy túra, de mindenképp közös tekerés a polgármesteri hivatal által évente megszervezett május elseji biciklis felvonulás. A majálisozók kerékpáron, rendőri felvezetéssel a központból a majális helyszínére, a Szejke fürdőre, tekernek ki együtt. A szervezők, most biciklis önkénteseket keresnek, akik a kerékpáros csapat biztosításában vállalnak szerepet.

A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület kerékpáros önkénteseket keres az idei május elseji szejkefürdői bringás kivonulásra. Az önkéntesek segítségét a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal elől 10 órakor induló kerékpárosok csapatának biztosítására, kísérésére, a közlekedés szabályainak betartatására, a menetoszlop szélének jelzésére kérik.
Személyivel már rendelkező diákok jelentkezését is várják az office@hagyomany.ro email címen, illetve munkanapokon 8–15 óra között a Forrásközpont 0266-214440-es telefonszámán.
sajtóközlemény/uh.ro

A biciklisek körében igencsak népszerűnek számító eseményre tavaly 1600-an menetk el, hogy együtt tekerjenek ki a Szejkére. Így érthető, hogy a szervezők, komoly biztosítással kell készüljenek, hogy a résztvevők gond nélkül tekerhessenek együtt.

Jó időre várva

Nagyon kellene már az a napsütés, de hiba bukkant elő a nap, mert az időjárás előrejelző  tartós esőt mutat. Kitartás biciklis társak, addig egy kis kedvcsináló:

I.Budvár DH Kupa

Bár az idő még mindig nem ezt igazolja, de kezdődik a szezon. Ezt igazolja az is, hogy már ebben a hónapban kilátogathatunk - vagy akár részt is vehetünk - egy igencsak nehéz, de látványos bringaversenyre, az I.Budvár DH Kupára. Ahogy a verseny neve és a plakát tematikája is mutatja, downhill versenyről van szó, ami a kilátogató laikusoknak is szórakoztató esemény. De mi is az downhill vagy DH?

• Downhill (wikipedia. org)

A downhill a hegyikerékpár sport extrém ága, ahol technikás, kövekkel, ugratókkal, letörésekkel tarkított, erősen lejtős terepen kell bringázni. Ennek megfelelően a downhill biciklire az összteleszkópos gépezet, sok helyen megerősített váz, 150-240 mm-es rugóutak és duplavállas átütőtengelyes első villa (ami erősíti a stresszpontokat a fejcsőnél) a jellemző. Elöl egy lánctányér rockringgel vagy bashguardokkal, láncvezetőkkel, hidraulikus 4-6 dugattyús fékek 203-as tárcsákkal. Bár a súly kordában tartása a DH gépeknél is nagyon fontos, hiszen a DH versenyeken gyakran tizedmásodpercek döntenek, a nehéz terep miatt ezek a speciális kerékpárok akár 18-24 kg-osak is lehetnek. Komfort- vagy városi tekerésre, vagy egy meredek hegyre felmenni alkalmatlanok.

A verseny kiírása:

Sziasztok!
Idén első alkalommal megrendezésre kerül a Budvár Kupa.
Dátum: 2013. 04. 27. (szombat)
09:00-10:00: Nevezés 10:00-10:30: Pályabejárás 10:30-12:00: Szabadedzés 12:00-13:30: Időmérő
14:00-15:30: Döntő 16:00: Eredményhirdetés és díjkiosztás
FONTOS:
A PÁLYÁT CSAK AZOK HASZNÁLHATJÁK, AKIK MÁR BENEVEZTEK, ÉS KERÉKPÁRJUK RAJTSZÁMMAL VAN ELLÁTVA!
Nevezési díj: 50 RON.
Kategóriák:
• Női • 18 év alatt • Fully 18 év fölött • Merev vázas
A 18 év alatti versenyzők kötelesek egy nyilatkozatot kitöltetni a szülővel, és azt nevezéskor átadni.
*A nyilatkozat hamarosan letölthető lesz.
A szervezők semmiféle anyagi kárért vagy testi sérülésért nem vállalnak felelősséget, mindenki saját felelősségére indul a versenyen!
Fullface bukósisak használata kötelező, további védőfelszerelés használata pedig ajánlott.
Csak megfelelő műszaki állapotú kerékpárral ajánlott indulni a versenyen.
A pálya mindenki számára teljesíthető, minden ugró kikerülhető!

*A nevezési díj tartalmaz egy tányér meleg ételt, ami az eredményhirdetést követően kerül kiosztásra, valamint egy doboz energiaitalt és egy tombolát.

Szeretettel várunk mindenkit!

Csatlakozz az esemény Facebook oldalához, hogy megkapd a legfrissebb információkat! Aki teheti 24-én legyen a Budváron, már csak azért is megéri, mert valószínűleg nem mindennapi kétkerekű behemótokat láthatunk majd.

Lopott biciklit keresnek

A Facebookon bukkantam az alábbi segítségékérésre. Megosztom itt is, hátha valaki tud érdemi információval szolgálni.

Eltűnt, elloptak 2013 március 26-án délután Székelyudvarhelyen a Csereháton egy lépcsőházban lekötött új BMX biciklit EASTERN NIGTWASP márkájú, matt fekete szinű, sárga EASTERN felirattal az ülésnyergen és kormányon,átlátszó fehér pedállal és markolattal, első, hátsó fékkel, egy-egy fehér macskaszemmel a kerekein. Aki ilyet lát, kérem jelentkezzen a 0745-359796-os telefonszámon.

Az eredeti FB felhívás >>katt<<.

Sportösztöndíj bringásoknak

A Pont Csoport pályázatfigyelő csapat mai hírlevelében érdekes pályázati kiírásra lettem figyelmes. Nem gyakran olvashatunk olyan pályázatot, ahol a bringások juthatnak támogatáshoz. Most havi 300 lejjel is gyarapodhatunk, függetlenül hogy amatőr vagy profi sportolók vagyunk és természetesen a pályázatunkat pozitívan ítélik meg.

A Master Ski&Bike sportegyesület sportösztöndíjat hirdet a 2013-as évre. Egy fiatal sportolót fogunk támogatni februártól - novemberig,10 hónapon keresztül havi 300 lejjel. Az ösztöndíj elnyeréséhez ki kell tölteni az alábbi pályázatot és elküldeni a klub cimére személyesen vagy postán : str. Lapusna 6C Marosvásárhely illetve emailen masterskibikeclub@yahoo.com. A pályázaton 2000 és 1994 között született leigazolt vagy amatőr sportolok vehetnek részt akik a következö sportágakban tevékenykednek: kerékpár, MTB, triatlon, duatlon, si és snowboard, hegyi szaladás. 

A feltételekről és az oda ítélés rendszeréről itt olvashatsz bővebben vagy a sportegyesület blogján. Ha csak halvány esélyed is van, akkor ne hagyd ki.

Téli gumi bringára

Még mindig jegesek az utak és az időjárás előrejelző sem kecsegteti a bringásokat. Itt az ideje, hogy te is bekeményíts s a bringádat igazi csúszásmentes gumival szereld fel. Nem kell drága megoldásokra gondolni, csak egy kis leleményességre, egy belsőre, csavarra és barkácsolásra van szükség. A végeredmény garantált, biztonságosan repeszthetsz a jégen.

Ha már csináltál/használtál ilyent, küldj egy képet róla, esetleg írd meg a tapasztalataidat, hadd okuljunk mi is belőle.

Tekerni hóban, fagyban

A mínusz fokok, a jeges, havas utak nem igazán kedveznek a bringásoknak. Sőt, ha teljesen őszinte akarok lenni, én már tavaly óta nem ültem a drótszamaramra. Hiába na, vasárnapi biciklis lettem. Már az első hideg fuvallatok megjelenésével beparkoltam a garázsba s azóta mozdítatlanul pihen.

 Biciklis Szentpálon

Ezt a blogbejegyzést egy, jobban mondva két, olyan eset inspirálta, amikkel a közelmúltban találkoztam. Van akinek a bringa a mindennapi közlekedést, a munkába való eljutást segíti, de van akinek egyenesen munkaeszköze. Ők még még ilyenkor sem teszik le a kétkerekűt. Tegnap reggel negyed hétkor a piros lámpánál álltam. A fűtés maximumra tekerve is keserves hideget fújt. Kabátban, sapkában reszkettem az autóban, a kormányt csak két ujjal fogtam. Induláskor az otthoni hőmérő -13.3 C fokot mutatott. Bambán lestem ki a kis csillagocskákra emlékeztető felfagyások között a szélvédőn, amikor a mellettem levő utcából, az egyik helyi lap terjesztője, kanyarodott ki kerékpárjával. Legszívesebben oda mentem volna, hogy megrázzam a kezét és elismerésemet fejezzem ki. Nem tudom, hogy a munkaadója követeli meg, vagy elkötelezettségből nyomja ilyen embertelen és cseppet sem veszélyes időben, de minden esetre tiszteletre méltó. A másik esetről készült kép még decemberben történt Szentpálon, amikor a lezúdult nagy hómennyiség miatt csak nehézkesen lehetett közlekedni a takarítatlan megyei utakon.

Van néhány formája a téli biciklizésnek, amit el tudok képzelni, hogy én is űzzek, de a fenti eset nincs köztük. Te meddig nyomod a pedált? Mi az utolsó mínusz amiben még előveszed a cangát? Mi a titkod? Hogy öltözöl, mit veszel magadra?

Így bicikliznek az entek

Mindenekelőtt boldog új évet kívánok minden bringásnak (és nem csak). Így, az új év hajnalán érdekes esetre bukkantam. A biciklizés nagyon jó dolog, de ezt nem kell bizonygatnom nektek. Viszont az igazunkat erősíti az is, hogy ezt az élvezetet a természet sem szívesen hagyja ki. Az évek alatt a fa szabályosan körbe nőtte a biciklit, olyannyira hogy szétválaszthatatlanok.

Az esetről még néhány érdekes infót itt olvashatsz (mediatica.ro).