Hétvégén voltam egy érdekes biciklitúrán. A Kalibáskő Gyerekvilág rendszeresen szervez ilyen-olyan bringás kirándulásokat gyerekeknek, egyik legnagyobb tervük jövő nyárára, hogy eltekerjenek Göttingenbe, Kőrösi nyomán. Hogy a csapat összerázódjon és formában legyen az indulásra, minden hónapban tartanak egy kétnapos túrát. Az e havi a Mezőségen volt, szombattól vasárnapig, dombra fel, dombról le. Csodálatos tájak, érdekes emberek. Készítettem egy fotóriportot is az edzésről, itt megtekinthető.
Rájöttem, biciklizést bicikliről fotózni nem túl okés. Megelőzök mindenkit ötven méterrel, de mire lepattanok a bringáról, és előkapom a gépem, már haladnak el mellettem, csak oldalról vagy hátulról tudom elkapni őket. Aztán mire elrakom a gépet és felülök a bringára, már annyira elhúztak, hogy tíz percet kergethetem őket. Arról nem is beszélve, hogy ha látok egy érdekes témát, fáj a lelkem, de nem tudok vele egy percnél többet eltölteni, pedig szívesen ülnék ott órákat. A másokkal bringázás és a fotózás egyszerűen összeegyezhetetlen. Aztán még arra is rájöttem, hogy minden túra előtt érdemes megérdeklődni, milyen jellegű túra lesz. Én elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem az előző túra képeit, ahol végig aszfalton mentek, és meg voltam győződve, hogy itt is aszfaltos kirándulás lesz, majd az országútra tervezett bringámmal bénázhattam a szántóföldeken és az erdei vízmosásokon át. A kirándulás után egy napig javítottam a bringát, most már lehet menni vele, de még legalább két napi meló a szervizben, mire olyan lesz, mint előtte volt. Na de az a fontos, hogy szép volt a kirándulás, jó sok kökényt ettünk, és sok érdekes helyet láttunk, ahova egyszer majd visszatérek, remélem. Biciklis társak nélkül.
