A mínusz fokok, a jeges, havas utak nem igazán kedveznek a bringásoknak. Sőt, ha teljesen őszinte akarok lenni, én már tavaly óta nem ültem a drótszamaramra. Hiába na, vasárnapi biciklis lettem. Már az első hideg fuvallatok megjelenésével beparkoltam a garázsba s azóta mozdítatlanul pihen.
Biciklis Szentpálon
Ezt a blogbejegyzést egy, jobban mondva két, olyan eset inspirálta, amikkel a közelmúltban találkoztam. Van akinek a bringa a mindennapi közlekedést, a munkába való eljutást segíti, de van akinek egyenesen munkaeszköze. Ők még még ilyenkor sem teszik le a kétkerekűt. Tegnap reggel negyed hétkor a piros lámpánál álltam. A fűtés maximumra tekerve is keserves hideget fújt. Kabátban, sapkában reszkettem az autóban, a kormányt csak két ujjal fogtam. Induláskor az otthoni hőmérő -13.3 C fokot mutatott. Bambán lestem ki a kis csillagocskákra emlékeztető felfagyások között a szélvédőn, amikor a mellettem levő utcából, az egyik helyi lap terjesztője, kanyarodott ki kerékpárjával. Legszívesebben oda mentem volna, hogy megrázzam a kezét és elismerésemet fejezzem ki. Nem tudom, hogy a munkaadója követeli meg, vagy elkötelezettségből nyomja ilyen embertelen és cseppet sem veszélyes időben, de minden esetre tiszteletre méltó. A másik esetről készült kép még decemberben történt Szentpálon, amikor a lezúdult nagy hómennyiség miatt csak nehézkesen lehetett közlekedni
a takarítatlan megyei utakon.
Van néhány formája a téli biciklizésnek, amit el tudok képzelni, hogy én is űzzek, de a fenti eset nincs köztük. Te meddig nyomod a pedált? Mi az utolsó mínusz amiben még előveszed a cangát? Mi a titkod? Hogy öltözöl, mit veszel magadra?
