Ilyen ha megcombosodik az ember

Egy csonk maradt a pedál helyén.

Ütés, horzsolás és bőrelszíneződés a jutalom.

Az nem igazán mondható el rólam, hogy az utóbbi időben túlzásba vittem volna az edzést, mégis úgy néz ki megcombosodtam. Igaz ennek ma kemény ára volt. A tavalyelőtt nyáron felújított városi bringámmal hasítottam a terelőúton felfele. A bringa egy régi országúti, amit magam újítottam fel, igaz ahol lehetett meghagytam az eredeti alkatrészeket. A régi cérnagyár előtt kiálltam a nyeregből, hogy nagyobb lendületet vegyek, amikor egy csattanó hangra lettem figyelmes és hogy elvesztettem a bicikli feletti irányítást. Egyik lábam a földön, testem a bringára zuhant, ami erősen beszitált alattam. Még pár méteren próbáltam menteni a menthetőt, de nem igazán sikerült. Kiterültem mint a bundakabát. Rég nem esetem, úgyhogy bevallom őszintén váratlanul ért a helyzet. Esés közben szépen kicsúsztam a sáv közepére, ahol a másodperc tört része alatt jutott el a tudatomig, hogy mi történt. Még gyorsan hátranéztem, hogy az utánam jövő autó hozzám képest merre van, de kellő távolságban lassított és megállt. Ezután feltápászkodtam, felvettem a lerepült napszemüvegem és keresztbe fekvő bringát. Miután az autós látta nincs nagy gond tovább ment, én meg az út szélén lokalizáltam a vesztességeket. Meggyőződésem volt, hogy a lánc fáradt el és a terhelés alatt valamelyik szem megadta magát, de nagy meglepetésemre az láttam, hogy a jobb oldali hajtókaron csak egy kicsi csonk áll ki a pedál helyett. Igen a pedál tengelye engedte el magát és törött el. Sajgó vállal, itt-ott lehorzsolt bőrrel s pedál nélkül továbbandalogtam.

Útba ejtettem a Forrás utcai bringajavító műhelyt, ahol 43 lej ellenében pótolták a bringán fellépő hiányosságokat. 

Veled történt már hasonló?

Ha tetszett, akkor oszd meg másokkal is, ha még  nem lájkoltál, akkor csatlakozz a Facebookon is.

Biciklis felvonulás Udvarhelyen (videó)

Az előző bejegyzésben már összeszedtünk pár olyan biciklis témát, amivel az uh.ro az elmúlt héten foglalkozott. Azok sem voltak rosszak, de itt van a videó, a biciklis felvonulásról, amivel a hetet koronáztuk. Mi ott voltunk. Ti?

Teljes képernyőméretben nézd (+)

Felpörgeti a bringásokat az uh.ro

Ez a hét nagyban a biciklisekről szól az uh.ro-n. Ki van a két kerekünk! szlogennel indították a kampányukat, ugyanis megelégelték, hogy az elmúlt hónapokban több olyan balesetről kellett hírt adniuk, amelyikben az egyik fél kerékpáros volt. Sajnos ezek közt halálos kimenetelű baleset is volt. Ezek a belesetek nem mindig az autós hibájából következtek be, de azt megállapíthatjuk, hogy mindig a biciklis húzta a rövidebbet. Az uh.ro stábja szeretné megmutatni, hogy a szörnyű esetek ellenére a biciklizés egy jó dolog és arra bátorítanak, hogy aki teheti üljön nyeregbe és tekerjen. Ma 18 órától közös biciklis felvonulást is szerveznek, ahová mindenkit várnak, aki szeretne tenni a biztonságosabb közlekedésért, akiket érdekel a biciklizés. A felvonulás részleteiről itt olvashatunk.

Biciklis témák, amiket az uh.ro-n olvashattunk a héten:

Ki van a négy kerekünk - térkép a felvonulás útvonaláról

Tekla: szeretek bringázni, kitisztul az agyam - beszélgetés Magyari Teklával 

Te is lehetsz menő, holland példára – Katona Zoli hollandiai élményei

Rendőr csajának autóján gurítottaát biciklijét, bűnhődni fog (+fotó) – Ufó este a igazságszolgáltatással

A családom se tudja, hogy nézek kibicikli nélkül – beszélgetés Ilyés Ferenccel azaz Fecóval

A biciklis felvonulást a polgármesteri hivatal mellett a Bringázz Udvarhely! mozgalom is támogatja. Így mi sem kívánunk mást, mint bringázz Udvarhely és aki teheti az legyen ott ma 18 órától, hogy lássák nem csak néhány ember hóbortja a biciklizés! Mi ott leszünk.

Áfonyás palacsinta, Cola és szánsájn

Vasárnap délelőtt frissen kavart vinetával raktam meg a bendőt, majd elkezdtem gondolkodni, hogy jó volna valamit sportolni is. Eszembe jutott, hogy a szombati VI. IPSE városi tömegszaladáson Grimpix emlegette, hogy jó volna a szintén kötelezővé vált Hargitára fel,Hargitáról le kört megereszteni. Mivel reggel nem zaklatott telefonon, gondoltam letett róla, de egy kisebb tekerésre mégis csak elcsalom. Hívom is, amikor mondja, hogy már Fenyéd végénél vannak, de ha belehúzok még utolérem őket. Kicsit vacilláltam, aki sporttól az tudja tele gyomorral nem jó erőlködni. A bringa is a garázsban volt, szóval még azért is el kellett menni. Végül jókora hátránnyal, de úgy döntöttem nekivágok, ha más nem a tetőn bevárnak én meg kihagyom a pihenést. Próbáltam tartalékolni az erőmmel, hogy haza is érjek, de azért végig a behozni való hátrányon járt az eszem. Az eltérőnél éreztem, nem lesz könnyű hegyre menet, hol a tüdőmet, hol az izmaimat érzetem, hogy egyik-másik van a terhelés határán. Magányosan tapostam a pedált kifele, közben végig azt számolgattam mennyire lehetnek tőlem és ha felértem, mondjuk tíz-tizenöt perc mennyi regenerálódásra lesz elég. De Grimpix és társa Sanyi kegyesek voltak, hozzám. Visszafogottabban mentek mint én, így Sanyit a Kút előtt nagyjából egy kilométerrel értem be, Grimpix pedig a Kútnál sütkérezett, ami a tíz kilométeres emelkedőnek valamivel a felén túl van. Jól esett a pihenő nekem is, bevártuk Sanyit, majd a következő megálló négy kilométerrel később a tetőn volt. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy az aszfaltozásra előkészített, leegyengetett út nagyban megkönnyíti a haladást az előző évekhez képest. Igaz, lehet ha legközelebb már országútival jövök erre, s az már nem lesz olyan. Legyűrve a tíz kilis emelkedőt, ösztönösen a Súgó panzió teraszára vágtattunk, de miután zárt ajtókra találtunk, a Pethő panzió teraszán süttettük magunkat s a szétizzadt bringás-felsőnket. Lazításként és energiapótlás céljából egy Cola és némi áfonyás palacsinta elfogyasztásával dobtuk fel az amúgy is jó napunkat.

Az enyhén lemerevedett izmainkat, akárcsak egy masszőr, rázta fel az ereszkedő a túlsó oldalon, ahol egy szempillantás alatt Szentegyházán voltunk. A kapualjakból nekünk rontó kutyákat leszámítva könnyedén gurultunk keresztül a falun, bár így is jó móka volt a hátsó kerék kifaroltatásával ráijeszteni a nekünk rontó vérebekre. Szentegyházától Udvarhelyig aszfalton tekertünk haza, s a mögöttünk levő 60 kilométer (s főleg a Hargita) éreztette magát minden emelkedő. Kellemes délutáni napsütésben gurultunk be a városba. Köszönöm Grimpixnek és Sanyinak, hogy bevártak s a társaságukban egy jót tekerhettem.

Mért adatok:

Megtett táv:79.68 km

Max. sebesség: 56 km/h

Átlag sebesség: 19.8 km/h

Tekeréssel töltött idő: 4 óra 1 perc

Teljes idő: 5 óra 31 perc

Max. pulzus: 184

Átlag pulzus:148

Felhasznált kalória: 4715 kcal

Ha tetszett, akkor oszd meg másokkal is, ha még  nem lájkoltál, akkor csatlakozz a Facebookon is.

Merre tekerj, hogy elégjen a húsvéti sonka?

Két hete, hogy reggel a vécén üldögéltem, s próbáltam áttenni magam a töltött káposzta, sonka, töltött tojás és hasonló ínyencségek mértéktelen fogyasztása okozta gyomorgyötrő harcon. Azon gondolkodtam, hogy amíg a csajok itthon várják a locsolókat, jó volna elmenjek egyet tekerni, addig sem lábatlankodok itthon. Bár nagy csábítást éreztem, hogy a Trónok harca néhány új epizódját megnézzem, végül a nagy dolgok közepette egy origós Kobra interjúrabukkantam. Fél óra múlva már a Szelykén evickéltem kifele. Nem volt egyértelmű útiterv, csak tekerni egy jót. Első biztos pont a Jézus-kilátó (ismertebb nevén a Pléh Krisztus és miért nem ha már húsvét) volt. Bogárfalváról indult a felkapaszkodás, a Gordon tetőre, de megvallom őszintén szegény tüdőm nem tudott akkorára tágulni, hogy elég levegőm legyen. Főleg a végén, ott mindig mohó vagyok s nem a „rendes úton” megyek, hanem valami szekércsapáson, ami a szobor alatt igen meredeken fut neki az oldalnak. Annyira, hogy az utolsó néhány méteren kénytelen voltam taszítani, mert a legkönnyebb áttéten folyton ágaskodott egy-kerékre a bringa. Ezzel még nem is lett volna baj, de a méretesebb kövek ide-oda térítettek, s ahhoz már nem volt elég erő a lábaimba, hogy ezeket izomból korrigáljam. Annyira elfogyhatott az oxigén, hogy amikor kiértem el is néztem az utat, s számításaimhoz képest a szobor ellentétes oldalán értem ki, de mire észrevettem, egy kisebb kitérőmbe került.

Néhány lézengő kocsis kirándulón kívül nem volt nagy mozgás, én sem időztem sokat. Pulzusszám visszaesett, kötelező képek elkészültek, s már tekertem is az oroszhegyi kilátó fele. Nagyon szórakozott kedvembe lehettem, mert itt is egy pillanatra elnéztem az utat, ami ismét egy nem túl nagy kitérőt eredményezett, ellenben kalandossá tette a mezei utat.

A dombokon hullámzó út mélyedéseiben még ott volt az esővíz, kiszámíthatatlan mélységű sárcsapdákat állítva. Ennek is megvan a technikája, hogy miként lehet átjutni rajtuk, amit nagy évezettel alkalmaztam, mindaddig, amíg az egyik némileg összetettebb sárcsapda meg nem fogott. Itt egy kicsit merült a cipő, de szerencsére az első kerék már kiért, így egy dobbantással sikerült kievickélnem. A kilátóig és onnan befele nagyjából zavartalan, sőt már-már unalmas volt az utam. A megszokott aszfalton történő ereszkedéstől eltérően, most Oroszhegyet elhagyva Fancsal fel vettem az irányt, így Ülke, Szentamás érintésével a Szejke felől értem vissza a városba. Ez az útvonal is lassan olyanná válik, mint mint a Ceken tetői. Évente legalább egyszer kötelező.

Az új útvonal. Az oroszhegyi kilátóból kémlelve a tájat észrevettem, hogy Oroszhegy másik kijáratánál eltér egy köves út jobbra, ami az erdő alatt hosszan oson. Ha jól sejtem ott, vagy legalábbis arra fele, el lehet tekerni a Zetelaki gátig. Ez egy kiváló útvonal a következő tekeréshez. Ezen a hétvégén sajnos bringa felújítás (hamarosan arról is lesz bejegyzés) és szaladó útvonalak tisztogatása miatt már nem maradt idő a tekerésre, de remélem hamarosan tesztelhetem a kinézett szakaszt is. (Közben megtudtam, hogy kavicsos de jó út vezet a gátig. Így annyira nem izgi, de majd valami csavart kitalálok.) 

Mért adatok:

Átlag sebesség: 16.4 km/h

Tekeréssel töltött idő: 1 óra 59 perc
Össz idő: 2 óra 12 perc

Max. sebesség 54 km/h

Táv: 32.72 km
Max. pulzus: 184
Átlag. pulzus: 156

Elégetett kalória: 2073

Ha tetszett, akkor oszd meg másokkal is, ha még  nem lájkoltál, akkor csatlakozz a Facebookon is.

Csendőrök és rendőrök ügyeltek ránk a mai bringázáson

Fotó: Barcsa István

Nem voltuk restek, mi is kitekertünk a szombat délelőtti közös biciklizésre. A közös tekerés célja a mozgásra és az egészséges életre való figyelem felhívása volt. Nekünk mindemellett jó kis napindító családi programnak mutatkozott, ami számunkra hamarabb kezdődött, mint a meghirdetett 11 óra. Még keréknyomást kellett ellenőrizni a bringán, plusz a beragadt váltót is meg kellett csinálni. Még hátra volt az utánfutó beüzemelése s tesztelése, hogy a két gyerek, hogy viseli, ugyanis a kisebbiknek első útja volt. Az ilyenkor szokásos tökölődés s vele járó szentségelést letudva 11 óra előtt pár perccel meg is jelentünk a régi mozi előtt téren. A szervezők, akik jelen esetben a Hargita Megyei Csendőr-felügyelőség és a Romániai Kerékpáros Szövetség volt méltatlanul gyengécske hírverést csinált az eseménynek, de még így is 130 körüli volt a megjelent biciklisek száma (a résztvevők számáról szóló információt Szász Csaba újságírótól kaptam, aki maga számolta össze, így elfogadom annak hitelességét). Nagyjából tíz perccel a meghirdetett időpont után rendőri felvezetéssel el is indult a tömeg. A Kossuth Lajos utcán feltekertünk a központba, majd a református templomot megkerülve a Városháza téren visszafordultunk, ahonnan egyenesen a Tamási Áron utcát céloztuk meg. A városhatárba a rendőrség lezárta a teljes forgalmat, amíg minden résztvevő biztonságosan rá nem tért a külön aszfaltcsíkon futó biciklis útra. Ezt nem tartottam, annyira jó ötletnek az utánfutóval, de végül gond nélkül értük el az bicikliút végét. Itt kisebb pihenő mellett bevártunk mindenkit, majd az érkezési útvonalon indultunk vissza. Elől rendőr autó, hátul a csendőrök kocsija biztosított a menetoszlopot, amíg a város területén minden kereszteződést rendőr vagy csendőr felügyelte, hogy ne zavarjanak meg az autósok, így gond nélkül haladhatunk a menetirányú teljes sávon. A régi mozi előtti térre visszaérve a szervezők üdítőt és csokit osztottak ki a résztvevőknek, és mindenki kapott egy névre szóló emléklapot.

Az ilyen szervezett biciklis felvonulásokon igazából azt szeretem, hogy ha csak egy ilyen rövid időre is, de végre nekünk bicikliseknek van elsőbbségünk, amit meg is kapunk (!). Köszönet a szervezőknek a szombat délelőtti programért, remélem ezek az akciók rendszeressé válnak és kellő figyelmet fordítanak a meghirdetésére is. Jó kis közös tekerés volt.

Az eseményről többet mondanak Barcsa István fotói, amiket a Bringázók blogja Facebookoldalán nézhettek meg. Lehet tag-elni, osztani, lájkolni.

Közös bringázással a mozgásért

Mindenkit szívesen várnak egy közös tekerésre a szervezők, szombaton. Irány a Szejek.

Egy új program keretében szeretnék a mozgást és az egészséges életmódot népszerűsíteni. Udvarhelyen először szervezi meg a Hargita Megyei Csendőr-felügyelőség és a Román Kerékpáros Szövetség a közös tekerést. A közös bringázásra mindenkit szeretettel várnak, a szervezők, ahol a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal is partner.

Az esemény szombaton (április 5) 11 órakor kezdődik, a résztvevők a Rákóczi Ferenc utcában a Posta Bank előtt gyülekeznek. Az útvonal a Kossuth Lajos utca, Városháza tér, Tamási Áron utca majd érkezési pontként a Szejkét foglalja magába.

Hasonló bringázásra több városban is sor kerül ebben az időpontban. Ne maradj ki te sem.

Tavalyi bringa idei kaland

Mindig készítsd fel a bringádat a szezonra, különben a kábelekhez és egyéb mozgó részekhez szépen beszárad a tavalyi tehénfos, ami jól megviccel.

Nem csak blogrestart bejegyzés ez, hanem a szezonnyitó is. A hétvégén furcsa helyzetben találtam magam. Választanom kellett, hogy a FeelGood Sportegyesület és Fuss Udvarhely által (rendszeresen) szervezett közösségi futáson veszek részt, vagy idén először előveszem a sárgyúró bringámat (a városi cirkáló már pár hete be van fogva melóba járni) és kitekerek vele a közeli dombokra. Kívánom, hogy ennél nagyobb dilemmája senkinek ne legyen az életbe. Mivel a szaladást hét közben, akár lámpafénynél is meg tudom oldani, ezért győzött a bringázás. De megjegyzem nem volt könnyű döntés és tekerés közben néha eszembe jutottak a szaladó társak.

Szusszanásnyi idő a Szarkakőn

Idénynyitó körnek a Kerekerdő-Szarkakő-Cekend tető, majd a Csíkszereda-Udvarhely aszfaltúton haza utat választottam.

Napok óta azon járt az eszem, hogy restart bejegyzésnek arról fogok írni, hogy miként készítsük fel kerékpárunkat a szezonra, ennek ellenére én az enyémet úgy vettem el ahogy tavaly letette. A téli pihenőben elvesztett guminyomást még korrigáltam s már indultam is. Emlékeim szerint működőképes volt rajta minden. Néhány kilométer után vettem észre, hogy néha a lánc felkapja a hátsó váltó szárát. Ez valószínűleg a beszutykosodott apró fogaskerekek miatt lehet, amin egy pucolás, olajozás segíthetett volna. A nagyobb baj az első váltóval adódott. Ugyancsak a téli álom ideje alatt, a váltó rugójában megbújt kosz szépen „összekoppant” és a rugót úgy botlasztotta, hogy az nem tudta visszahúzni a váltó szárát. Ez már csak a város határában derült ki, de nem volt kedvem visszafordulni. A lefele váltás csak külső ráhatással tudtam végigvinni. Így minden visszaváltásnál a pedálból kiakasztottam a cipőt, majd kicsit megböktem, hogy induljon el visszafele. Idegesítő volt, de inkább ez, mint visszaforduljak s még egy órát elpepecseljek ezzel.

A Kerkekerdő és a Szarkakő közötti emelkedőn most is megszuszogósodtam, de az elvárthoz képest egész jól ment. Hogy nem csak a bringás idény köszöntött be az jól látszott, abból is, hogy rengeteg kirándulót láttam, akik kifele tartottak gyalogosan vagy autóval. Sőt az erdőből kiérve még egy bringást is megpillantottam, akivel a Szarkakőn találkoztunk is. Nem volt idegen, tavaly, tavalyelőtt télen ugyanabba a spinning csoportba jártunk.

A tetőn nem időztem sokat, épp a tüdőmet visszanyeltem a helyére és indultam is tovább, hosszan tető peremén. Néhány kilométer múlva már a szeméttelephez vezető aszfalton suhantam a főútig majd hazafele. Ezen a részen több bringással is szembe mentem, ami igen jól esett. Ez most már minden évben a legalább egyszer letekerendő köreim közé tartozik. Idén hamar kezdte, remélem így sok ilyenre és még több újra lesz alkalmam.

Mért adatok:

Megtett távolság: 35.98 km

Max. sebesség 53 km/h

Átlag sebesség: 20.1 km/h

Tekeréssel töltött idő: 1 óra 46 perc

Teljes idő: 1óra 56 perc

Max. pulzus: 191

Átlag pulzus: 160

Elégetett kalória: 1899 kcal