Beköszönő

Nevezhetjük egy újabb agymenésnek vagy valami jó kezdetének, esetleg csak egy sima próbálkozásnak. A lényeg, hogy sokan vagyunk, akik különböző okok miatt szeretik és használják két (esetleg három) kerekű herkentyűjüket. Igen a bringáról van szó, ami hétköznap elvisz a munkába, hétvégén a kikapcsolódásban segít, vagy éppen kondiban tart.

Ez a blog azoknak az embereknek akar egy virtuális találkozóhelyet, egy gödröktől mentes bicikliutat nyújtani, akik valamilyen formában kapcsolatban vannak a bringázással. Hogy a blogra mindig friss tartalom kerüljön négyen fogjuk megosztani érdekfeszítő bringás tapasztalatainkat, de nyitottak vagyunk a lehetőségekre.

Íme a csapat

Kutya (Katona Zoli), aki már megjárta a bicikliparadicsomot, Hollandiát. Úgy jött haza, hogy a szeretett kétkerekűét tíz euróért hagyta ott a kínaiaknak. Bár a bringa ott maradt, de a szokások, elvek hazajöttek, amikhez itthon is ragaszkodik.

Csíki Attila, aki már tető alá hozott egy bicikliutat Udvarhelynek. Fotógépével mindent megörökít, ami kicsit is érdekes a számára. Kísérletezik és mindig kitalál valami újat.

Ufo, nevéhez méltón mindig valami sajátos kerékpárral jelenik meg az utakon. Ha mondjuk télen a mínusz fokokban Csík fele látunk tekerni egy fura fazont egy háromkerekű bringán egy kétkerekű ketyerét vontatva, akkor az ő lesz. Azt jelenti elindult a Szejkére borvízért csak előtte beugrik Csíkba ügyintézni.

Kakasy Boti, azaz én. Valamikor régen, este úgy feküdtem le, hogy a bringám mindig karnyújtásnyira volt tőlem. Egyik nap a Budvár sarát gyúrtuk a haverokkal, másnap a Fogaras szerpentinjein kapaszkodtunk felfele, valami verseny keretében. Ma már vasárnapi biciklis vagyok. Imádok tekerni, de csak jó időben.