De biztonságos-e?

Ez a "de biztonságos-e?" az egyik leggyakrabban előforduló kérdés, amit az elmúlt másfél évben nekem szegeztek. Talán csak a "de mennyibe kerül?" volt gyakoribb. Ebből lehet azt is érteni, hogy a biztonságot meg kell fizetni, de nem feltétlenül ezt akarom üzenni. Na de miről is van szó?

1. Gyerekutánfutó

Tavaly tavasszal vettük, azóta rengetegen mondták azt, hogy "mi is nézegettük, de aztán elvetettük az ötletet, mert nem tűnt elég biztonságosnak". Persze, az ember mindent megtesz a gyereke biztonságáért (és a saját maga kényelméért), még a bringázásról is lemond egy "biztonságos" autó érdekében. Nálunk pont az volt a lényeg, hogy le akartam mondani az autóról, ezért kellett megoldani a gyerekszállítás problémáját.

Vettünk előbb egy bicikliülést. Nem szerettem. Nagyon instabillá vált tőle a bringa, magasan volt a súlypont. Mindig ki kellett venni a gyereket parkolás előtt, majd visszarakni parkolás után. Ha megálltam egy boltnál öt percre és a gyerek aludt az ülésben, akkor fel kellett ébresztenem, ki kellett emelnem, majd vásárlás után visszaraknom, bekötnöm. Többször megtörtént, köves-poros úton állomásozva, hogy én fogtam egy kézzel a kormányt, a hátsó kerék azonban kicsúszott, és csak a szerencsén múlott, hogy kifogtam idejében a bringát, nem csattant a gyerek.

Aztán jött az utánfutó. Teljesen más élet. Húsz kilóval többet kell húzni, de sokkal stabilabb, sokkal biztonságosabbnak tűnik. Nagyon szépen megfekszi az aszfaltot, és még akkor is ragaszkodik hozzá, ha az előtte levő bicikli felborul. Velünk történt már meg, hogy a Kossuthon egy köcsög G4S pénzszállító autó rosszul parkolt fent a járdán, és én lerepültem a kerékpárról, át a kormányon, de az utánfutóban a gyereknek nem lett semmi baja. Na de nem minden gyerekutánfutó ilyen, és azt sem tudom, hogy melyikek ilyenek és melyikek nem. Mi eredetileg egy olcsóbb utánfutót szerettünk volna venni, valami gagyi turkálósat, de hónapokig kerestük, és nem találtunk. Akkor megvettük ezt, vadi újan, drágán, de nem bántuk meg. Nagyon ésszerűen van minden kitalálva rajta, és száz százalékosan biztonságosnak tűnik. Nem merném azt mondani, hogy az, de annak tűnik. Olyan merevítése van a vászon alatt, ami a versenyautókéra emlékeztet, és a gyereket egy ötpontos biztonsági övvel kell bekötni. Az biztos, ha Godzilla belerúg az utánfutóba, akkor az egyben fog repülni, és a gyerek nem esik ki a labdából.

A legtöbben azt kérdik: az autók nem taposnak el? Hát nem. Sőt, sokkal jobban odafigyelnek. Hogy a narancssárga zászlócska teszi-e ezt, vagy csak a guruló széles zöld doboz látványa, nem tudom, de tény az, hogy utánfutóval még egyszer sem nyomtak le az útról, míg azelőtt elég gyakran megesett. Az autók sokkal könnyebb szívvel lassítanak mögöttünk, mióta megvan a futó, sokkal figyelmesebbek, mikor elhaladnak mellettünk, és a sofőrök is sokkal kedvesebbek, sokan integetnek vagy mosolyognak ránk. A kamionosok pedig sokkal szélesebb ívben kerülnek ki.

Ne értsetek félre, nem akarom azt mondani, hogy az utánfutó biztonságosabb, mintha a gyereket otthon hagynátok. Az üzenetem úgy szól inkább, hogy nem annyira nyakig tejföl ez a földi élet, hogy megérje félni a haláltól, egy jó családi bringázás pedig többet ér száz családi autókázásnál.

Még akartam írni a trike biztonságáról is, de ez elég hosszasra sikerült, ezért azt elhalasztom következő alkalomra.

O O O

Technikai részletek, mert biztos van, akit érdekelnek: az általunk használt utánfutó egy Croozer Kid for 2, a csíki Kerékvár a romániai forgalmazójuk. Mi valami 17 milláért vettük a tavaly tavasszal, amiből tényleg dácsiát lehet már venni, de másfél év után valahogy jobban örülök, hogy nem dácsiát vettünk. Két gyerek fér el benne, vagy egy gyerek és egy tizenöt kilós dinnye. A láda sör nehezen fér el a gyerek mellett, de hátul van egy akkora csomagtartó, hogy a sátor és a hálózsákok mellé még be lehet gyömöszölni vagy tíz üveg sört. Az utánfutót át lehet alakítani egy mozgással babakocsivá, sőt szaladós babakocsivá (ami nekem viccesnek tűnik, de szerintem csak azért, mert székely paraszti szemmel nézve a cél nélkül szaladó emberek is viccesnek tűnnek (itt azt is el kell mondanom, hogy a vicces emberek szimpatikusabbak számomra, mint a komolyak)). Más utánfutót nem próbáltunk, de tény az, hogy amiket láttunk itt a környéken szaladgálni, mind gagyibbnak tűntek a Croozer-nél, és kevésbé biztonságosnak, de nem annyira, hogy féljek beleültetni a gyerekem. Másképp fogalmazva, annyira gyenge gyerekutánfutót még nem láttam, hogy ne merjem használni.