Ütközz okosan…

Szokni kell a körforgalmat – néha pedig nem árt oktatni azokat, akik nem értik, hogy hogy működik. Már csak azért, hogy ne menjenek beléd. Szinte megjártam.

Hétköznap délután, lazán tekerek a színháztól a központ felé, jön a körforgalom – mennék bele, de balról belekanyarodott előttem egy autó, értelemszerűen megállok, várok. Azazhogy várnék. A mögöttem haladó középkorú úriember (jó, ezen lehetne most vitatkozni, ne tegyük…) azonban nem várt. Jött. Nekem. Lassan, de kitartóan nyomult, illetve nyomott volna bele a körforgalomban. Hátranéztem, ránéztem, benéztem, ő vissza. Ő is benézett engem, mert közben autójának a jobb első kereke masszívan belenyomult a biciklimbe, alig tudtam lekapni a bal lábamat a pedálról. Leugrottam a bicikliről, amin a nyomáson kívül más baj látszólag nem történt, kértem, hogy szálljon ki, beszéljük meg, mert ez így nem jó. Eleinte hadonászott a kocsijában, mint piaci tollas a forgószélben, majd intette, hogy félrehúz, beszéljük meg. Megtettük. Azzal kezdte, hogy „Neked vót elsőbbséged, há mé nem mentél?” Mondtam, pont azért, mert nem volt elsőbbségem, ezért álltam meg, te pedig nemes egyszerűséggel belémhajtottál, nem tartottad be a követési távolságot. Szerencsére lenyugodott, mert a kocsiban véghezvitt hadonászása picit engem is felvadított, de lenyugtattam magam, maradjunk a Beszéljük meg civilizáltan!-stílusnál, ne lássanak ordibálni az utcán, mert az ciki. Jó, ciki vagy nem ciki, néha ez is előfordul. Nem vagyok büszke rá én sem, csak olyankor kijövök a sodromból, amikor mosolyogva megjegyzek valamit egy sofőrnek („Nekem volt elsőbbségem!”, „Vigyázz az ajtónyitással!”, „Ne lépj elém!”, stb.), ő pedig idegesen szól vissza, felsőbbrendűségéből kifolyólagosan, s olyankor belőlem is kifolyik. Picit én is felnyomom a hangerőt s nem válogatom a szavakat. Visszatérve az estre, meggyőztem az illetőt, nem vitatkozott, igazat adott nekem. Meg is kérdezte, hogy a bringának lett-e baja, mondtam, nem, kezet fogtunk, elrobogott. Amikor visszaültem a bicóra, észrevettem, hogy valami mégsem jó a pedáloknál, nem ezt szoktam meg. Kontraféknél nagyot kattan, valami baj van… Nem álltam meg a szerelőig. Ott viszont már láttam, hogy gond azért akadt – a hátsó kerék mozgott, a golyóskosár megrongálódott, a szerelő kerek-perec megmondta, hogy ezt szét kell szedni, hagyjam is ott a járgányt. Meg azt is mondta, hogy ilyenkor nem árt feljegyezni a rendszámot, telefonszámot kérni az illetőtől, mert ezt a kárt ő kéne kifizesse. A javítás ára végül nem volt horribilis összeg, mindössze 13 lejbe került, de hát akkor is… Tanulópénz.