Mitică, a biciklisek legjobb barátja

Kimondottan hűvös tavaszi este van, 11 óra körül, hazafelé indulok a városból. Valami zörög a bringámon hátul, hát megállok a rendőrséggel szemben, hogy megnézzem, mi a baj. Nézem, nézem, nem találom, hát egyszer csak megjelenik mellettem egy bazinagy termetű rendőr, mindnyájunk Miticája. Ez az ember legenda itt Udvarhelyen, még én is meghatódom a megtiszteltetéstől, hogy miattam kiszállt a jó meleg autójából. Mert idekint igencsak hideg van, jó hosszú idén a tél.

Mitică csak nézi-nézi a bringát, és hallgat. Én is hallgatok, és piszkálom tovább a csomagtartó környékét. "Nem jó ez a lámpa"- böki ki hamarosan, és mutat az első villogómra. Miért nem jó, kérdem. Hát mert nem dinamós. És miért kellene dinamós legyen? Mert dinamós kell legyen, az a szabvány. Ez egy unióban "omologált" lámpa, mondom neki, ha a szakemberek azt mondják, hogy az jó, ki vagyok én, hogy ellentmondjak nekik? De értsem meg, hogy nem jó, mert nem dinamós. Mi van, ha kifogy belőle az elem? Van még hozzá tizenhat tartalék elemem, veszem elő a fotós táskámból a négy szett ceruzaaksit, ugyanazzal működik a lámpa is, mint a fényképezőgépem. Miti nem hagyja magát: az a legnagyobb baj, hogy nem látszik ennek a lámpának a fénye.

Jöjjön, nézzük meg, biztos nem látszik? Nem akar jönni. Odébb megyek tíz méterrel, biztatom, hogy jöjjön oda. Nem akar. Tudja ő, hogy miért nem akar, a lámpa villogása veri ki az ember szemét. Bizonyára nem a világ legerősebb lámpája a Cateye Uno, de villogni azt tud rendesen. Mondom a főnöknek, ha nem jön oda, akkor ne állítsa, hogy nem látszik. Odajön. Nézi. Hát most látszik, de az előbb biza nem látszott. Mert ő követett engem attól a pillanattól kezdve, ahogy megjelentem a képben. Már a körforgalomba való behajtás előtt elkezdett követni, és látta, hogy nem látszom rendesen. Azaz háromszáz méterről észrevett, és azt állítja, hogy nem látszom. Ezt már nem ő mondja, hanem én. Ő csak néz, és másra tereli a szót. Kitalálja, hogy ezzel a biciklivel el fognak ütni előbb vagy utóbb, mert túl alacsonyan van. És akkor nem ő lesz a hibás, mert ő megmondta.

Pár hete ismét találkoztam vele. Tekerek kegyetlenül befelé a Bethlen utcán, mert épp zöldem van, hát egyszer lelép valaki a járdáról elém. Nyomok egy nagy féket, megállok egy méterre tőle. Mitică az, visszahőköl a járdára. Mondom neki, hogy "Poftiți, poftiți!" intve a kezemmel, hogy nyugodtan menjen át, ha már egyszer megálltam. Néz ki nagy fejéből, majd kitalál valami zseniálisat: "Hai-hai, circulă, că te calcă vreo mașină!" Azaz húzzak én, mielőtt elütne egy autó.