A következő vízmosásnál fordulj jobbra...

... mondom vízmosásnál... mondom jobbra... újratervezés... vigyázz esztena, túl lassan mész... a pásztorkutyák utol fognak érni :) - természetesen itt még nem tartunk, de eljöhet még az offroad navigátorok ideje is. A GPS-es okostelefontól senki sem lesz szabadabb, és jobb kerékpáros sem, ne is olvassa tovább csak az, aki szereti a haszontalan szerkentyűket ötvözni a felfedezés örömével.

Grimpix eddig megrajzolt útvonalai a bikemap oldalon

Székelyszentudvarhely kies 30km-es körzetében ezrével vannak hangulatos és sosem próbált szekérnyomok. Többnyire kicsiny félnapos célpontok. Igazi titkos hálózat. Csak az a bökkenő, hogy annyi a kereszteződés, akkora a kuszaság, hogy könnyen egynapos túra lehet a félnaposból. És itt jön a GPS. 

Így néz ki egy útvonal, jobbra fent exportálható.

Több térképrajzoló oldalt is kipróbáltam, a bikemap.net tetszett legjobban ezidáig. Érdemes tallózni a már mások által megrajzolt útvonalak között, de a google szatellitképre könnyen felrajzolható a saját  útvonal is. Miután készen vagyunk, és kitöltöttük a szükséges attribútumokat (útvonal leírása, útminőség, stb.) lehet kiexportálni a cuccot a telefonra (GPS Export gomb) például gpx kiterjesztéssel. 

No persze, szobában nincs GPS jel :)

A telefonra meg telepíthetjük például az Osmand alkalmazást. Ha  az SD kártyán az OSMAND könyvtárban még nincs TRACKS nevű alkönyvtár, hozzuk létre. Ebbe oltjuk bele az imént készített gpx állományt. 

Persze offroad kiránduláskor nem feltétlenül van mobil jel, ezért az offline térképhasználat beállítását WiFi mellett érdemes elvégezni az OSMAND Offline Data menüpontjában. Egy Románia-térkép 180 Mb helyet foglal majd a kártyán. 

Ezzel készen is állunk, a Directions menüpontnál kiválasztjuk az útvonal-remekünket, ráadjuk a GPS jelet a telefonra és indulhat is a pörgés. Na jó, igazából csak a gyanús kereszteződésekben fogjuk elővenni.

Sajnos még nem jöttem rá, hogyan lehetne offline szatellitképet csempészni az útvonal alá. Egyelőre a Maps alkalmazásban lesem hozzá a terepet, többnyire az eligazodáshoz ez is elég, amint lesz elegáns megoldás, közzétesszük. 

Ti hogyan használjátok a GPS-t bringázás közben?

Milyen a legkirályabb villa?

Neked milyen villád van? Talán alu, vagy karbon?

Neeem! Vas!

Mert TRIATLONOZNI jó

Még lógok egy triatlonos beszámoló közvetítésével, amit a múlt héten kaptam meg Kacsótól. Emlékszünk még a két hargitai bóklászónkra, akik a triatlonra készültek?  Olvassátok érdeklődéssel Kacsó beszámolóját.

A megmérettetés előtt két nappal kaptunk egy olyan infót, miszerint az ország legnehezebb extrém triatlonjára neveztünk és amire csak igen combos figurák jelentkeznek. Ettől biza pici gyomoridegünk lett...

Miről is van szó?

Szent Anna Tó Exterra Triatlon

Távok: - egyéni: 900 m úszás - 23km biciklizés - 6.2 km szaladás

- staféta: 900 m úszás - 33 km biciklizés - 10 km szaladás (a versenyzők próbánként váltják egymást)

Online regisztráltunk, ugyanígy történt a benevezési összeg kifizetése is, amiért cserébe kaptuk a KIT-et (személyre szabott póló, energiaital, diploma, rajtszám tartó öv és az azonosításra szolgáló chip, meg néhány kisebb dolog). Ezt már péntek este átvettük, így a verseny előtt nem kellett sorban állni. A mezőnyt elnézve mindenki bokától tokáig profi szerkóban és csillagászati áru bringákkal rendelkezett, nyoma sem volt a verseny honlapján írtaknak, miszerint 90 százaléka a benevezőknek amatőr.

Így álltunk a rajthoz, jobban mondva Luki és az én váltótársam Ági. A start után néhol pankrációra hasonlító mozdulatokkal próbáltak előre haladni, a 300 úszó között. Ági jött ki hamarabb a 900 méter után és adta át a chipet bringásunknak, akit a verseny reggelén ismertünk meg. Nemsokára érkezett Luki is a Parc Fermé-be, ahonnan elvette a bringát és nekifogott a tekerésnek. Így maradtunk Ágival és Bettikével (Ági barátnője) a tó partján és vártuk, hogy váltótársunk visszaérjen. Először Luki érkezett bringával, hisz neki 10 km-el kevesebb volt a táv, gyors átöltözés után el is kezdte a 6.2 km-es szaladást.

Jovi becenévre hallgató bringásunk nem akart érkezni. Félelmünk beigazolódott,  defektet kapott. Pontosabban lefordult a felniről a gumi és megszökött belőle a levegő. Rengetegen elmentek mellette, de senki nem adott pumpát. Végül Miklós Edit állt meg segíteni és adott pumpát. Közben Luki érkezett meg a futásból, a táv első részét KO-nak nevezte. Az Edittől kapott pumpával sikerült Jovinak is tovább mennie és behoznia a ''stafétát''.

Most következhettem én, szétlazított combokkal, 3 órás melegítés után, nagy elánnal indultam neki a 10 km-nek. A kürtőből még ki sem értem, elkezdődött a combjaim besavasodása. A velem egy időben rajtolókat egyetemben én is visszavettem a tempót. Barátok biztatására aztán megint futásba kezdtem és a kürtő utáni rész, már teljesen pozitív volt. Az utolsó 3 kilómétert nagyon meghúztam, kezdtem utolérni versenyzőket és ez plusz motivációt adott. Az időm 58 perc 12 másodperc lett, amit a helyszíni szakik  is jónak tartanak első triatlonon. A célt jelző óriás Isostar hurka alatt átfutni olyan élményt volt, amit nehéz megfogalmazni. Úgy gondolom, hogy az első, de nem az utolsó triatlonom, triatlonunk volt.

A fiúk megérdemelnek egy vállveregetést a nem hétköznapi teljesítményért. Ha összefutok velük, akkor egy sörre mindenképp hívjátok meg. :)

Tanuljunk meg köszönni és megköszönni

Úgy érzem, mi bringások testvérek vagyunk. Testvérek a szenvedésben. Ha most úgy érzed, hogy a tekerés nem szenvedés, emeld fel a kezed! És tartsd ott, amíg nem szólok, hogy leengedheted! Most itt nem arról beszélek, mikor gyönyörű idő van és kimész a parkba tekerni két kört, hanem arról, mikor a bringa életforma lesz. Mikor azzal jársz munkába, kirándulni, vagy sportként űzöd. Mikor jöhet az eső, jöhet a hajnali fagy, jöhet a kánikula, te csak ülsz rendületlenül a bringán és tekersz. A kerékpározás megkínozza a testet, hogy felemelhesse a lelket. Lelki testvérek vagyunk mi bringások, ide akartam kilikadni.

A testvéreknek pedig nem szégyen köszönni. Ha látod, hogy biciklis jön veled szembe, és a rajta ülő szimpatikus (általában a bringások szimpatikusak, nem tudom, miért :), akkor bátran emeld fel a kezed, biccents egyet a fejeddel, vagy csak jó hangosan köszönj rá. Ha nem viszonozza, akkor azt jelenti, hogy nem bringás, vagy az, csak épp mással van elfoglalva és nem vesz észre. Nem tragédia. Ha ellenben viszonozza, akkor szereztél magadnak egy testvért. És egy testvér nem semmi a mai világban!

A köszönésnél talán még fontosabb a megköszönés. Addig, amíg a köszönés csak a családon belüli hangulatot teszi jobbá, addig a megköszönés a forgalom biztonságát, a bringásoknak az autósok által való megítélését javítja. A biciklisek is részei a közlekedésnek, de csak akkor válunk tényleg egyenrangúakká, ha ismerjük és betartjuk a közlekedési szabályokat és illemszabályokat. Ha egy autós kedvességből átenged, pedig neki van elsőbbsége, azt megköszönheted egy kézfelemeléssel vagy a hüvelykujjad felmutatásával. Ha egy gyalogos félreáll, hogy könnyebben el tudj haladni, ne sajnáld a "köszönöm" szót jó hangosan kimondani irányába. Ugyanakkor, ha tévedsz, mert megesik a profikkal is, akkor is nyugodtan bocsánatot kérhetsz a tenyered felmutatásával, elismerve tévedésed. Abban az esetben, ha olyat tapasztalsz egy autós vagy motoros részéről, ami tetszik, például nem nyom le az útról, hanem türelmesen vár mögötted, amíg biztonságosan megelőzhet, bátran mutasd fel neki hüvelykujjad, bizonyára jól fog esni neki, és legközelebb is helyesen próbál cselekedni.

Ha ekképp jársz el, javítod a bringások megítélését és a forgalomban résztvevők kedvét, csökkented a stresszt, ezáltal javítva a közlekedés biztonságát, és főleg a kerékpáros közlekedés biztonságát, illetve a te biztonságodat.

Csak arra vigyázz, ne gödör előtt engedd el a kormányt integetés céljából! Olyankor megelégedhetsz egy fejbólintással.

Ajánló: Almási-barlang vegyes terepen

Az Almási-barlang, vagy (a PC jegyében) Vargyas-szoros, remek egynapos célpont. Az útvonal fele aszfalt, másik része mezei út, és van benne kb. 6 km, amikor bizony a bringa utazik rajtunk. Vagyis a szorosban az ösvényen többször is le kell szállni, és átemelni a bringát kisebb akadályokon. Például a patakon, mert a pallók részhalmaza kisebb a gázlók halmazánál.

Bike route 1680238 - powered by Bikemap 

A terep nem különösen nehéz, de aki már a Szarkakő felé leszáll a gépről, az bátran válasszon  "B" tervet aznapra.  Hegyi kerékpár nagyon ajánlott, főleg a szorosban, de túragéppel is járható. A falvak egymást érik, kivéve a szoros környékét, de ivóvizet itt is találunk, Almás után a hágó tetején balra az itatónál, illetve a szoros vége felé, a patak melletti forrásban, avagy az Orbán Balázs-barlang mélyén a Jordán-kútjánál.

Kedvcsinálónak nézzétek Sándor Csaba barátom videóalkotását, közben meg lehet olajozni a cangát és pakolni az energiaszeleteket :)

Nem meglepő, hogy a szoros területe és a patakmeder  erősen sziklás. SPD cipővel ez fölöttébb kellemetlen, sőt egyenesen tönkreteheti a patenteket. Viszont ha már eddig eljött az ember, huncut az, ki zokniban nem járja végig a szorost :)

Egyre vigyázzatok az út során:

...ne kössetek bele a betonba :)

Egy jó kis túra: a „pléhkrisztus” és a kilátó

A Székelyudvarhely – Bogárfalva – Krisztus-kilátó – Oroszhegy – Kadicsfalva útvonalú bringatúra simán belefér egy nyári délutánba. Kipróbáltuk és nem bántuk meg.

Csupán harmincöt kilométer, tényleg nem nagy dolog – egyedül a Krisztus-kilátóhoz felvezető út meredek és megerőltető, a többi egész egyszerűen élvezetes.

Délután ötkor indulás a városból – mivel jómagam most városi kisbringával járok és azzal nem lehet túrázni (az ilyet bicót sík terepre, városi közlekedésre találták ki, még váltója sincs, de nagyon szeretetreméltó), egy kölcsönjárművel mentem, kösz utólag is Grimpixnek. Az első percek (inkább talán az első félóra) így a bicajjal való ismerkedéssel telt el számomra: át kellett „hangolni” a nyerget, meg kellett szokni a kapcsolásokat, sebességeket, de hamarabb belejöttem, mint gondoltam volna.

Négyünknek nem okozott problémát kitekerni Bogárfalváig, majd a faluban balra kanyarodva már ott is voltunk a Gordon lábánál. Az volt az érzésünk, hogy a Krisztus és köztünk a távolság egyre csökken, de ugyanakkor az is, hogy egyre távolabb van – fura érzés mindenesetre. A hegynek nekivágni már nagyobb kihívás – s nem is a meredek terep volt az, ami nehézséget okozott, hanem a rengeteg frissen leszórt kavics és kőtörmelék. Sima vagy már összerázódott földúton fel lehetett volna nyomni, de a mozgó kavicstömegen minduntalan meg kellett állni, a kövek pattantak ki a kerekek alól, nem tudtak „kapaszkodni” a bicók. Grimpix-szel előre mentünk, Boti és Zsuzsa utánunk jöttek – nemcsak ők vagy én, de a túrák terén négyünk közül a legtapasztaltabbnak számító Grrimpix is többször kénytelen volt megállni és tolni a bringát kifele. A gázkitermelőhöz kiérve (ez alig pár száz méterre van a kilátótól) tartjuk az első pihenőt, majd onnan ismét nekivágunk, a közben szemerkélő vékony eső még jól is jön.

Grimpix tud egy rövidebb, de bicajjal járhatatlan utat a fémszoborhoz – balra térünk az eddigi útról egy földútra, majd onnan erőből neki a hegynek egy szűk, köves ösvényen, fák között – igaz, alig tíz perc alatt fent is vagyunk, megcsillan a szobor feje a napfényben.

Fotózkodás, felkapaszkodás a szobor „gyomrába”, aztán tekerés tovább. És most jött a túra legszebb, legélvezhetőbb, legkellemesebb része: az erdő szélén levő földúton átkarikázni az oroszhegyi kilátóhoz. Ez kábé négy kilométer, valósággal jólesik a biciklinek is a kavicsos úton való kínlódás után. Kilátóba fel, kinézés, hajtás tovább.

Beereszkedés Oroszhegybe. És itt megint előjött a kavics-gond: a hűvös erdőbe betérve az úton megint nagyon kellett vigyázni. Jó, érthető, hogy a kavicsok az esők és a kocsik általi megjárás után a földbe nyomódnak és ettől stabilabb, járhatóbb lesz majd, de most bicajjal végigereszkedni rajta nem valami jó. Kezeid a fékeken, lavírozol, cselezel, technikázol, mint a fociban, hogy el ne veszítsd az egyensúlyodat, s – bármennyire hihetetlen, hogy ez leereszkedésnél történik – néha megállsz. Aztán a homokbányához beérve már minden jó, egy visszafogott köpésnyire van a település, gyümölcsöskertek mellett süvítünk a szilvapálinka szülőföldjén.

Ásványvíz a vegyesüzletből, Grimpix gyorsan belsőt cserél – valahol összeszedett egy tüskét a gumija – aztán laza hazaereszkedés. Az Oroszhegyből való beereszkedés is nagyon kellemes: nem kell gyorsan menni, ráhajtani, csak élvezni a gurulást.

Fél kilencre itthon, harmincöt változatos kilométert megtéve, ami simán belefért egy hétköznap délutánjába.

  

Bike route 1691374 - powered by Bikemap 

Hargitai túra triatlonozóknak

A hétvégén egy kerti partizás alkalmával (vagyis kerti parti lett volna, ha el nem kezd esni az eső) Kacsó Zoli barátom éppen arról számolt be, hogy egy újabb agyament ötletüknél fogva beneveztek Lukival egy triatlon versenyre. Nem is akármilyen, hanem az extrémebb fajtára. Mivel erre készülni is kellene (határozták el), gyorsan kitekertek a Hargitára. Mivel ez sem volt elég, visszafele új utat kalandot kerestek, ahol tévelygésükkel egy fincsi hargitai bringás túraútvonalát rajzolták ki.

Katt a képre, hogy nagyobb legyen.

A bicózásra így emlékszik Kacsó:

"Lukival a jövő hétvégi Szent Anna tónál rendezett extrém triatlonra készülve döntöttünk úgy, hogy, ha már Ivóban töltjük a hétvégét, edzésként tekerjünk ki a Madarasi Hargitára. Péntek délután bringáztunk ki Ivóba Udvarhelyről, a 25 km-es utat 3 szakaszból tettük meg, viszonylag erős tempóban.

Szombaton negyed 10-kor indultunk neki a Madarasi Hargitának, ami a háztól 12.5 km, ebből 10 km murva és hegymenet. Néhány frissítéssel és pihenővel ki is értünk a tetőre, ahol beburkoltunk 1-1 adag salátát, csokit meg kólát és a csúcsfotókat is elkészítettük szkeptikus barátunknak. Eközben beszélgetésbe kezdtünk a Súgó Panzió és a sípályák üzemeltetőjével, aki két alternatív útvonalat is ajánlott a downhillhez, mi pedig igazi kalandorok módjára a járt utat a járatlanért el is hagytuk…

A ‘’Perfekt villánál’’ tértünk jobbra és nagy meglepetésünkre lejtmenet helyett újból felfele tartott az utunk. Hogy még érdekesebb legyen, egy 15 perces égi áldás is megtalált, amit egy fa alatt meghúzódva vészeltünk át, viszont a kövek és a növényzet vizes lett, megnehezítve a dolgunkat. A térképen Széles útként jelölt rész 3 méter széles, 60 %-os ereszkedő telis-tele ököl nagyságú kövekkel, amit a motorosok forgattak ki. Perecelés nélkül, szerencsésen beérkeztünk a Csíkmadarasi útba, a Kokojzás névvel illetett szakaszon megint hegynek fel tekertünk 4 km-t. Itt találtunk egy táblát, amin ez állt: Ivó 20 km. Megrökönyödésünket az csillapította, hogy innen következett a tényleges downhill és a merészségünket próbára tevő csapatás.  9 km-t tettünk meg, amikor a bringám hátsó kereke defektet kapott. Pót belső hiányában hiányában az út maradék része már nem volt annyira izgalmas.

Ami  egy  félórás ereszkedésnek indult, egy őrült hajtásnak a házig, ahelyette egy kínkeserves terepezés lett záporral, defekttel, viszont egy nagyszerű élménnyel gazdagodtunk és triatlonra való felkészülésünket is nagyban elősegítette.

Időben így alakult a túra: 9:15 indulás -> 11:40 Madarasi Hargita ->12:20 ‘’ereszkedés’’ megkezdése ->13:00 zápor ->15:05 érkezés a házhoz -> kb 6 óra.

Kilométerben 12.5 a Madarasi Hargita, 11 km-t jöttünk a Csíkmadarast Ivóval összekötő úton, körülbelül 5-8 km közötti távot tettünk meg a Perfekt villától a Csíkmadarasi útig ->kb 30 km."

Reméljük a triatlon is élménygazdag, de defektmentese lesz. Kitartást és várjuk a beszámolót :)

A bicikliút vajonmi?

Annak, ahogyan a bicikliút-kérdést Székelyszentudvarhelyen lerendezzük, van azért némi sajátos, székely humora. Például ez a régi poén, ahol a komikum igazi báját a sírköves koronázza:

... de ez sem babapiskóta. Arra a kérdésre, hogy tudunk e ide bicikliutat csinálni, mi volt a válasz?  Can Do! - érted, hogy értették...

Éppen ezért Szejkén sem az lepett meg, ahogy  ukmukfuk véget ér a ciheresben...

... hanem, hogy nincsenek is rajta FÉKNYOMOK!!!

Ajánló: Fertő-nyereg - Csíksomlyó

Legyen ez az első útvonalam, amit a bikemap.net térképrajzolójában követek el a köz ellen. Remélem lesz több is, amennyiben térképfestő poweruser válik a Grimpixből. Mindaddig bármilyen tanácsot szívesen fogadok, akár sör is lehet a jutalma, ha valaki megtanít rendesen használni ezt a nagyreményű eszközt. Jelenleg csak sejtem, hogy ez az útvonal nincs más által is létrehozva. Jelezzetek vissza ha nem unjátok. És lehet rá kattogtatni is, hogyha tetszik, attól kerül előre a keresési találatokban.

Bike route 1679331 - powered by Bikemap 

Egynapos karikázás, vegyes terepen, mielőtt nekivágsz, jó ha tudod, hogy muzsikál a térded 100km fölött. Az utóbbi években minden tavasszal végigjárom, tekinthető borvíztúrának is, de nem utolsó búcsújáró útvonalnak sem.  A Hargitáról való magabiztos ereszkedés érdekében a hegyi kerékpár nagyon ajánlott, de az út közel háromnegyede aszfalt. Átlagos bringás edzettséggel (ami azért egy sóhajtásnyival több, mint a napi melóba gurulás) kb. egy óra kell a Zsigmondtelepig, innen másfél óra a Fertő-tető (ebből kb. egy óra köves kapaszkodó). A nyeregben van borvíz (jobbra az erdőben az úttól 50 méterre) innen szabadesésben fél óra alatt Csíkmadarason lehetünk, közben balról egy kiépített borvízforrást is elhagyunk. Érdemes figyelni száguldás közben a hangokat, mert a keskeny hegyi úton a kvadok felfelé is gyorsak. Az erdőből kiérve, a csíkmadarasi ereszkedő a legszebb rész, ugyanis a háttérkép itt a Hagymás panorámája. A java ezzel lejárt, innen végestelen-végig aszfalt következik, hátszéllel kb. egy óra alatt lehetünk Somlyón (hacsak nem ugrunk el megkóstolni a csíkrákosi borvizet a kápolnás domb alatt). Somlyón a templom mögötti borvizet szintén érdemes felkeresni. Hazáig a Tolvajoson keresztül alig két és fél óra az út. Természetesen nem számítottam bele a pihenőket. Tehát kb. 6, de legtöbb 8 óra nyeregben töltött idő.

A kalória legyen veletek :)